HTML

Az eszperantó (és mozgalmának) kritikája

Az eszperantó mozgalom úgy véli, hogy majdnem ugyanolyan szabadságfokkal garázdálkodhat a nyelvészet és a nyelvpolitika, továbbá a nyelvoktatás terén, mint ahogyan az istenhívők az erkölcs terén. Ha azonban a működésük, az elveik, a kezdeményezéseik mélyére nézünk, akkor megpillanthatjuk a valós motivációkat...

Friss topikok

Merthogy az eszperantó "élő nyelv" ...

2015.06.22. 01:30 aforizmágus

1 komment

Címkék: nyelvi változatosság élő nyelv

Eszperantó kritikai írások

2015.01.17. 02:23 aforizmágus

1.

The Decline and Fall of Esperanto

2.

Lear NOT to speak Esperanto

3.

Why Esperanto is not my favourite Artifical Language

4.

Esperanto problems

Szólj hozzá!

Úgy bírom... amikor angolul reklámozzák az eszperantót! ):o)

2014.06.25. 11:24 aforizmágus

keep-calm-and-speak-esperanto_1403688203.png_600x700

Szólj hozzá!

Címkék: angol eszperantó vs angol

Angol és eszperantó nyelv(tan)i párhuzamok és azonosságok - (folytatás)

2013.02.22. 01:31 aforizmágus

Előzmények: itt

*** *** **** ***

- VIII. -

Egyéb kifejezésmódok

VIII.1. Nyelvtani esetek

Mind az eszperantóban, mind az angolban a jelöletlen alanyeset mellett, kifejezetten csak tárgyeset létezik – az eszperantóban ezt egyetemesen az –N végződés jelzi, vagyis az eszperantóban, ha tárgyesetről van szó, akkor pusztán ezt a végződést kell megjegyezni; az angolban azonban mindössze 5, azaz öt szónak van tárgyesetű alakja, ezek: a WHO (kérdő)névmás WHOM alakja, továbbá a ME, HIM, US, THEM (a HER „kétfunkciós”, mivel a tárgyeset mellett a jelző birtokos névmási funkciót is betölti).

Az egyéb eseteket mindkét nyelv elöljárókkal fejezi ki.

***

VIII.2. Birtoklás kifejezése igével: „van neki”, „birtokol”

Angol: HAVE

Eszperantó: HAVI

***

VIII.3. Birtoklás elöljárós kifejezése

Az angollal azonos módon, az eszperantóban is létezik az ún. elöljárós birtokos eset, amit mindkét nyelvben azonos szerkezettel és azonos jelentésű elöljáró használatával képeznek:

BIRTOK + OF/DE + BIRTOKOS = „valamiJE a valamNEK”

Angol: OF

Eszperantó: DA

***

VIII.4. „is”, „szintén” használatának szórendje

Angol: also

Eszperantó: ankaŭ

Mindkét nyelvben az előtt a szó előtt áll, amelyikre vonatkozik.

***

VIII.5. „preferi al” – „prefer to”; (al = to)

Angol: prefer (sg to sg) = jobban szeret, előnyben részesít

Eszperantó: preferi (al) = mint fent

A párhuzam elsősorban nem a szóalak, hiszen azt a magyarban is használjuk, preferál alakban. A fő hasonlóság a vonzat – ami mindkét nyelvben ugyanazzal a jelentésű elöljáróval képződik, mivel: to = al = -nak, -nek, -hoz, -hez, -höz, felé

Mi preferas la vinom al la biero. = I prefer wine to beer. = Jobban szeretem a bort, mint a sört.

***

VIII.6. „farti” – „feel” = érzi magát

Mindkét nyelvben visszaható értelemben is használják, a visszaható névmás használata nélkül.

Kiel vi fartas? = How do you feel? = Hogy érzi MAGÁT?

*** *** *** *** *** *** ***

Felhasznált eszperantó irodalom

 

Baghy Gyula: Eszperantó nyelvkönyv, Tankönyvkiadó, Bp., 1968

Princz Oszkár – Rados Péter: Bemutatjuk az eszperantót, MESZ, Bp., 1989

Dr. Szerdahelyi István: Kevés szóval eszperantóul, Tankönyvkiadó, Bp., 1987

Princz Oszkár: Eszperantó nyelvkönyv, MESZ, Bp., 1984

Dr. Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig, Gondolat kiadó, Bp., 1977

Szólj hozzá!

Címkék: angol eszperantó eszperantó vs angol eszperantó nyelvtan

Az eszperantó ma már csak egy idealisztikus hobbi...

2012.11.08. 09:20 aforizmágus

angol_v_eszp_1352362639.png_652x539

Szólj hozzá!

Címkék: angol eszperantó világnyelv eszperantó vs angol

Az eszperantó kultúra hiányáról – kritika a wikipédián (BS-fordítás – Eng.-Hun.)

2012.10.01. 00:06 aforizmágus

http://www.esperanto-usa.org/retbutiko/images/large/my_images/ESP046_LRG.jpg…míg az angol anyanyelvű szerzők eszperantó munkáit könnyen le lehet fordítani angolra, addig a lengyel anyanyelvű szerzők eszperantó munkáinak angolra fordítása már sokkalta nehezebbnek bizonyul. …

Kép forrása: http://www.esperanto-usa.org/retbutiko/images/large/my_images/ESP046_LRG.jpg

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Criticism_of_Esperanto

 *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Esperanto has no culture

= Az eszperantónak nincs kultúrája

This criticism is leveled by people who wish to learn a foreign language to gain access to or insight into another culture. Some Esperantists maintain that Esperanto does have an international culture, or interculture, developed over the past century, which includes among other things a significant original literature that provides the Esperanto community with a common background — a distinctive feature of any cultural community. Critics argue such things are superficial and don't add up to a true culture; Esperantists don't have an inherent conception of the world the way, for example, the French or Japanese do.

= Erre a kritikai pontra azok hívták fel a figyelmet, akik azért akarnak egy idegen nyelvet megtanulni, hogy részesei lehessenek, vagy betekintést kaphassanak egy másik kultúrába. Néhány eszperantista fenntartja azt az álláspontot, hogy az eszperantó nyelvnek nemzetközi kultúrája van, amit nevezhetünk interkultúrának is, melyet az elmúlt évszázadban alakítottak ki, ami többek között jelentős, eredetiben eszperantó nyelven írt irodalmat is tartalmaz, ami azt hivatott igazolni, hogy az eszperantó közösségének létezik közös háttere – amely ugyanolyan megkülönböztető jegyekkel bír, mint bármely más kulturális közösség. A kritikusok vitatják, hogy az olyan dolgok felületesek és nem összegződnek valódi kultúrává; az eszperantistáknak nincs olyan természetéből adódó koncepciója a világról, mint amilyen például a franciáknak, és a japánoknak van.

***

However, for many Esperantists, this is precisely the point. Esperanto is intended to be an ethnically neutral auxiliary language. The lack of an inherent culture is one of the things that makes Esperanto so much easier to learn and to use than other languages: In an ethnic language like English or Chinese, the student has to learn innumerable arbitrary expressions. It's not enough to learn the grammar and vocabulary; many perfectly grammatical expressions are unacceptable because people simply don't speak that way. In Esperanto, such considerations are much less important. Speakers can say what they'd say in their native tongue, or whatever makes sense at the moment, and Esperantists from other language backgrounds aren't likely to notice the difference. Don Harlow has noted that the difference in language background only becomes apparent when translating into an ethnic language: Esperanto novels written by English and Polish authors, for example, are equally easy for both English and Polish native speakers to read.

= Azonban sok eszperantista számára pontosan ez a lényeg. Az eszperantót eredetileg egy etnikailag semleges segédnyelvnek szánták. A természetszerűleg adott kultúra hiánya az egyik dolog, ami az eszperantót sokkal könnyebben megtanulhatóvá és használhatóvá teszi a többi nyelvhez képest: az olyan etnikus nyelvekben, mint pl. az angol vagy a kínai, a nyelvtanulónak számtalan önkényes kifejezést kell megtanulnia. Nem elég, hogy meg kell tanulni a nyelvtant és a szókincset; sok nyelvtanilag kifogástalan kifejezés elfogadhatatlan, mivel az emberek egyszerűen nem beszélnek azon a módon. Az eszperantóban az ilyen megfontolások sokkal kevésbé fontosak. Az emberek azt mondják, amit az anyanyelvükön mondanának, vagy pedig azt, amit az adott pillanat megkövetel, és a más anyanyelvi háttérrel rendelkező eszperantisták nem valószínű, hogy észreveszik a különbséget. Don Harlow megjegyezte azt, hogy a nyelvi háttérből eredő különbségek csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor egy etnikus nyelvre fordítanak: az angol és lengyel szerzők által írt eszperantó nyelvű novellák például egyaránt könnyen olvashatók mind az angol, mint a lengyel anyanyelvű olvasók számára.

***

However, while the English author's Esperanto work will translate readily into English, translating the Polish author's Esperanto work into English will prove much more difficult, and vice versa when translating from Esperanto into Polish. That is, Esperanto can accommodate either language more easily than they can accommodate each other, and this is partially due to the lack of culturally fixed ways of speaking.

= Azonban, míg az angol anyanyelvű szerzők eszperantó munkáit könnyen le lehet fordítani angolra, addig a lengyel anyanyelvű szerzők eszperantó munkáinak angolra fordítása már sokkalta nehezebbnek bizonyul, és természetesen vice versa, amikor eszperantóról lengyelre fordítják őket. Vagyis, az eszperantó sokkal könnyen alkalmazkodik bármely nyelvhez, mint ahogyan azok alkalmazkodnak egymáshoz, és ez részben annak tudható be, hogy nem létezik kulturális kötöttség benne.

***

Translated by Brain Storming

***

Folyt. köv.

***

Szólj hozzá!

Címkék: wikipédia eszperantó kultúra

Az eszperantó mesterségességéről – a wikipédiában (BS-fordítás - Eng.-Hun.)

2012.09.30. 23:53 aforizmágus

http://web.mit.edu/museum/img/exhibitions/Kismet_312.jpgA kritikusok szerint azzal, hogy az eszperantó világnyelvként mégsem lenne semleges, legalább azt a célt kellene kitűznie, hogy Európa közös nyelve válhasson belőle …

Kép forrása: http://web.mit.edu/museum/img/exhibitions/Kismet_312.jpg

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Criticism_of_Esperanto

Jelen cikk Az eszperantó semlegességéről szóló fordítás folytatása:

 *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

ArtificialityMesterségesség

… On the other hand, speakers of Western European languages often complain that the orthography and endings in Esperanto can be significantly different from their etymological cognates in national European languages, more so than in many competing constructed languages. For example: English quarter, Italian quarto, Interlingua quarto, but Esperanto kvarono (derived regularly from the numeral kvar 'four', as German Viertel is derived from vier, and Russian четвертый (četvertyj) from четыре (četyre)); also English government, French gouvernement, Interlingua governamento, but Esperanto registaro (derived regularly from the verb regi 'to rule', as German Regierung is from regieren, and Russian правительство (praviteljstvo) is from править (pravitj) ). This is a result of using derivation to reduce the core vocabulary that needs to be learned, and helps non-European speakers. As the examples above show, the difference is primarily with Anglo-Romance, not with European languages as a whole. According to the critics, given Esperanto's lack of neutrality as a world language, it should at least aim to be a common European tongue, and therefore its lexicon and spelling system should be a consensus of the (Western) European languages.

= … Másrészt, a nyugat-európai nyelveken beszélők gyakran panaszkodnak amiatt, hogy az eszperantóban az írásmód és a végződések lényegesen különböznek az európai nyelvekben találhatóktól, vagyis az etimológiai rokonaitól, és ez a különbség lényegesen nagyobb, mint sok, az eszperantó mellett létező mesterséges nyelvben. Például: a negyed szó az angolban quarter, az olaszban quarto, az interlingua-ban quarto, míg az eszperantóban kvarono (amit szabályosan képeznek a négy jelentésű kvar szóból, akár a német Viertel, amit a vier-ből képeznek, és az orosz четвертый (četvertyj), amit a четыре (četyre)-ből származtatnak); további példa a kormányzat szó, amely az angolban government, a franciában gouvernement, az interlingua-ban governamento, az eszperantóban azonban registaro (amit szabályosan a regi=szabályozni igéből képeznek, ahogyan a német Regierung-ot a regieren-ből, és az orosz правительство (praviteljstvo) szót a править (pravitj)-ból). Ez az eredménye annak, hogy alapvetően a származtatást használják annak érdekében, hogy a mindenképpen megtanulandó kulcs-szókincset redukálják, és hogy ezzel a nem-európai nyelveket beszélőknek a segítségére legyenek. Ahogy a fenti példák is mutatják, a különbség eredetileg az anglo-latin nyelveken belül létezik, és nem az európai nyelvek összességében. A kritikusok szerint azzal, hogy az eszperantó világnyelvként mégsem lenne semleges, legalább azt a célt kellene kitűznie, hogy Európa közös nyelve válhasson belőle, és így a lexikájának és a helyesírási rendszerének szoros egyezésben kellene lennie a (nyugat) európai nyelvekkel.

 *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Translated by Brain Storming, 2009.

 

Szólj hozzá!

Címkék: wikipédia nyelvi semlegesség mesterségesség

Az eszperantó semlegességéről – a wikipédián (BS-fordítás, Eng-Hun)

2012.09.30. 23:39 aforizmágus

http://www9.georgetown.edu/faculty/irvinem/theory/images/FutureFamily.jpg… az eszperantó csupán csak egy európai keveréknyelvet beszélő csoporttal pótolja ki az angolul beszélőket – ezzel is tovább növelve az európaiak nyelvi előnyeit. …

Kép forrása:

http://www9.georgetown.edu/faculty/irvinem/theory/images/FutureFamily.jpg

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Criticism_of_Esperanto

*** *** *** *** *** *** *** ***

Neutrality

= Semlegesség

As noted above, Esperantists often argue for Esperanto as an ethnically neutral means of communication. However, it is often accused of being Eurocentric. This is most often noted in regard to the vocabulary, but applies equally to the orthography, phonology, and semantics, all of which are thoroughly European. The grammar is arguably more European than not, but Claude Piron among others argues that the derivation system is not particularly European, though the inflection is. The vocabulary, for example, is about two-thirds Romance and one-third Germanic; the syntax is Romance; and the phonology and semantics are Slavic. Critics argue that a truly neutral language would draw its vocabulary from a much wider variety of languages, so as not to give unfair advantage to speakers of any of them. Although a truly representative sampling of the world's thousands of languages would be unworkable, a derivation from, say, the Romance, Semitic, Indic, Bantu, and Chinese languages would strike many as being fairer than Esperanto-like solutions as, for example, India and China together constitute about 40% of the world's population.

= Ahogy korábban említésre került, az eszperantisták gyakran azzal érvelnek az eszperantó mellett, hogy az egy etnikailag semleges kommunikációs eszköz. Gyakran megvádolják azonban azzal, hogy eurocentrikus. Ezt a leggyakrabban a szókincsre utalva említik meg, de mindez érvényes az írásmódra, a fonológiájára, a szemantikájára is, amely mind nagyon is európai. A nyelvtan is meglehetősen európai jellegű, bár másokkal egyetemben Claude Piron is vitatja, hogy a származtatási rendszere nem jellemzően európai, a ragozási rendszere azonban az. A szókincs például körülbelül kétharmad részben latin, egyharmad részben germán eredetű; a szintaxis latinos; a fonológia és a szemantika szláv. A kritikusok úgy érvelnek, hogy egy igazán semleges nyelvnek a szókincsét a nyelvek sokkal szélesebb skálájából kellene összeszedni, azért hogy egyik nyelv beszélőinek se lehessen semmiféle előnye a többivel szemben. Bár a világ több ezer nyelvéből származó, valóban reprezentatív szókincs nem valószínű, hogy működne, az olyan nyelvekből való származtatás, mint pl. a latin, szemita, indiai, bantu és kínai, a többség számára igazságosabb összetétel lenne, mint az eszperantó meglevő összetétele, mivel az indiai és kínai népesség alkotja a világ lakosságának kb. 40%-át.

***

There are two common defenses to this: One is to admit that Esperanto is not neutral in the sense that everyone can learn it with equal effort, but that it is fairer than the current system, since everyone makes a step towards common ground, even if the steps are not equally sized. Critics reply that the steps required vary substantially, and that Esperanto merely substitutes European-language speakers for English speakers as the advantaged group.

= Erre két általános védekezés létezik: az egyik annak a beismerése, hogy az eszperantó nem semleges abban az értelemben, hogy mindenki egyenlő erőfeszítés árán tudja megtanulni, de mindenképpen igazságosabb megoldás, mint a jelenlegi rendszer, mivel mindenki tesz egy lépést a közös alapállás irányába, még ha ez a lépés nem azonos nagyságú mindenki számára. A kritikusok erre azt mondják, hogy az említett szükséges lépés mértéke aránytalanul eltér, és hogy az eszperantó csupán csak egy európai keveréknyelvet beszélő csoporttal pótolja ki az angolul beszélőket – ezzel is tovább növelve az európaiak nyelvi előnyeit.

***

Another response is to point out similarities of Esperanto to non-European languages. Esperanto's agglutinative derivational morphology in particular is said to make its grammar closer to many non-Indo-European languages, such as the Turkic and Bantu languages. However, Esperanto's inflectional morphology is just a more regular version of heavily affixing European languages such as German, and many difficulties of European grammar remain in Esperanto.

= Egy másik válasz az, hogy hasonlóságokat mutatnak be az eszperantó és a nem-európai nyelvek között. Elsősorban az eszperantó agglutináló jellegű alaktanát szokták említeni akkor, amikor a nyelvtanát sok nem-indoeurópai nyelvhez közelinek tartják, olyanokhoz, mint a török vagy a bantu. Azonban az eszperantó ragozási rendszere éppen az olyan erősen ragozó nyelvek szabályosabb változata, mint például a német, és ezzel számos olyan probléma megmarad az eszperantóban, ami az európai nyelvekben létezik.

***

There is, however, a more substantial defense, at least in terms of the vocabulary and orthography. It is remarkable that, despite Zamenhof having been an ardent supporter of the Russian language and also having had a good knowledge of Hebrew, there is practically no Slavic or Semitic vocabulary in Esperanto. He believed that, while including these languages might help people from the Russian Empire or the Middle East, it would only hinder the accessibility of Esperanto to the rest of the world. The Romance and Germanic languages, on the other hand, were (and are) learned in schools all over the world, so their vocabulary would do the most to make Esperanto as easy as possible to learn for the largest number of people in the largest number of countries. The same philosophy applies to not including vocabulary from other languages: While most educated people speaking Bantu, Indic, and Chinese languages will have been exposed to a Romance or Germanic language at school before coming across Esperanto, the reverse is not true. With a "universal" vocabulary, every learner would recognize only a small portion of Esperanto and find the vast majority alien, making acquisition universally difficult; while with a Romance-Germanic vocabulary, educated people around the world find the majority of the vocabulary familiar. Zamenhof's primary concern was ease of acquisition rather than theoretical equality.

= Van azonban egy sokkal lényegesebb ellenérv, legalábbis ami a szókincset és az írásmódot illeti. Figyelemre méltó, hogy Zamenhof, annak ellenére, hogy lelkes támogatója volt az orosz nyelvnek és jól ismerte a hébert is, gyakorlatilag nincs sem szláv, sem sémi szókincs az eszperantóban. Úgy hitte, hogy míg ezeket a nyelveket is felhasználva ugyan segíthetné az Orosz Birodalomban és a Közel-keleten élőket, addig az eszperantó hozzáférhetőségét erősen akadályozná a világ többi része számára. Másrészt, a latin és germán nyelveket szerte a világon tanulják/tanítják az iskolákban, így a szókincsük a többség számára a lehető legkönnyebbé teszi az eszperantó megtanulását a lehető legtöbb ember számára, a lehető legtöbb országban. Ugyanaz az elgondolás érvényes arra is, hogy ne vegyenek át szavakat más nyelvekből: Míg a legtöbb iskolázott ember, aki bantu, indiai, és kínai nyelveket beszél, általában intenzívebben tanulja a latin és germán nyelveket az iskolákban, mielőtt még találkoznának az eszperantóval – a fordítottja nem szokott előfordulni. Annak ellenére, hogy az eszperantó „univerzális” szókincset tartalmaz, a tanulói így is csak egy kis részét fogja ismerősnek találni, és a túlnyomó részét teljesen ismeretlennek, ami ellent mond az univerzalitás és a könnyebb felismerhetőség előnyének; míg egy latin-germán szókincs az eszperantó lexikájának nagy részét világszerte ismerőssé teszi a művelt emberek számára. Zamenhof elsődleges szempontja az elsajátítás egyszerűsége volt, semmint az elméletileg megvalósítható egyenlőség.

***

This approach also leads to the opposite criticism, that Esperanto isn't European enough, or at least not Western European enough. For example, the regular morphology and extensive use of affixes to build vocabulary from a small number of root words may make the language much easier to learn for the non-European, but trips up Europeans who, learning the Romance root words, expect the vocabulary to come as second nature. An example is the word registaro for "government". This is regularly derived from the verb regi "to rule", and so is easier to learn for non-Europeans than having to memorize a new root, but at first sight it can be perplexing to European-language speakers.

= Ez a megközelítés vezet ahhoz az ellenkező kritikához, miszerint az eszperantó nem eléggé európai, vagy legalábbis nem eléggé nyugat-európai. Például, a szabályos alaktan és a toldalékolás kiterjedt használata a szóképzésben a kis számú szótőből lehet, hogy könnyebbé teszi a nyelv megtanulását a nem-európaiaknak, de éppen ez nehezíti meg az európaiaknak akik, megtanulva a latin szótöveket, arra számítanak majd, hogy egyszerűbben fogják őket kezelni. Egy ilyen példa a „kormány(zat)” értelemben használt „registaro” szó. Ezt általában a „regi” igéből származtatják, melynek jelentése „szabályozni”, és így egyszerűbb megtanulni a nem-európaiaknak, mint memorizálni egy új szótövet, azonban első látásra zavarba hozza az európai nyelveket beszélőket.

***

The writing system can be defended the same way. The Latin alphabet is the most widespread script in the world, and no one has actually proposed anything more universal. Indeed, the principal complaints about the orthography are the diacritics, which are unique to Esperanto, not the choice of the Latin alphabet as their base. The orthography also dispenses with Western European etymological spellings in favor of regularity, for example kv (originally kw) for Romance qu; this generates a similar debate.

= Az írásmódot hasonlóképpen szokás megvédeni. A latin abc a legelterjedtebb a világon, és senki sem tudna ennél univerzálisabbat javasolni. A legalapvetőbb panasz az írásmóddal kapcsolatban természetesen nem a latin abc választását, hanem a mellékjeles karaktereket érinti, ami az eszperantó sajátossága. Az írásmód emellett még, a szabályosság érdekében eltekint a nyugat-európai szavak eredeti helyesírásától, például a -kv- (eredetileg -kw-) alakot használja a latin eredetű szavak -qu- összetétele helyett; mindez persze csak kisebb vitákat szokott okozni.

***

The inflectional morphology is harder to defend. The obligatory use of verbal tense, for example, is seen as an unnecessary complication for speakers of many languages such as Chinese, who speak a language without grammatical tense. Although the case system allows a flexible word order, both it and adjectival agreement are widely condemned. However, even in syntax there is some flexibility. For example, the European pattern of describing something with esti "to be" plus an adjective is being gradually replaced by a verbal pattern of the East Asian type, so that is it becoming increasingly common to see verbal li sanas for adjectival li estas sana "he is well".

= A ragozásközpontú alaktannal szembeni kritikákat már nehezebb kivédeni. A különböző igeidős alakok kötelező használatát például szükségtelen bonyolításnak tekintik az olyan nyelvek beszélőit tekintve, mint a kínai, amely a nyelvtanilag kifejezett igeidőket mellőzi. Bár az esetrendszer rugalmas szórendet tesz lehetővé, azt is, és a melléknévi egyeztetést is széles körben elítélik. A mondattanban azonban van némi rugalmasság. Például, a dolgok jellemzésére használt, az európai nyelvekben használatos létige (eszperantóban „esti”) + melléknév szerkezetet fokozatosan kezdi felváltani a kelet-ázsiai típusú igei szerkezet, így egyre megszokottabb az, hogy az „ő jól van” kifejezésére a „li sanas” formát használják a „li estas sana” helyett.

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Translated by Brain Storming, 2009.

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Folyt. köv.

Előzmények:

Criticism of Esperanto = Az eszperantó kritikája (a wikipédián) (BS-fordítás: Eng-Hun)

Brain Storming - 2009.06.26 13:51

„Nemcsak az angol, hanem a mandarin, a francia, a spanyol, a portugál, a maláji, a hausa, a swahili, a hindi, a nepáli, az orosz is a kisebbségi nyelvek helyébe lépnek, ahol befolyással bírnak.”

Szólj hozzá!

Címkék: angol zamenhof nyelvi semlegesség

Criticism of Esperanto = Az eszperantó kritikája (a wikipédián) (BS-fordítás: Eng-Hun)

2012.09.30. 23:27 aforizmágus

http://drewjpowell.files.wordpress.com/2008/04/criticism.jpg„Nemcsak az angol, hanem a mandarin, a francia, a spanyol, a portugál, a maláji, a hausa, a swahili, a hindi, a nepáli, az orosz is a kisebbségi nyelvek helyébe lépnek, ahol befolyással bírnak.”

(Felirat szövege = „Csak úgy menekülhetsz meg a kritika elől, ha: nem teszel semmit, ha nem mondasz semmit, ha semmi vagy.”)

Kép forrása: http://drewjpowell.files.wordpress.com/2008/04/criticism.jpg

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Criticism_of_Esperanto

***

Esperanto was conceived as a language of international communication, more precisely as a universal second language. Since publication, there has been debate over whether it is possible for Esperanto to attain this position, and whether it would be an improvement for international communication if it did.

= Az eszperantót a nemzetközi kommunikáció céljára alkották, pontosabban univerzális második nyelvnek. A megjelenése óta színen van a vita afölött, hogy vajon lehetséges-e az eszperantó számára, hogy megszerezze ezt a pozíciót, és hogy vajon elősegítené-e a nemzetközi kommunikációt, ha megszerezné.

*** *** *** *** *** *** ***

Why Esperanto?

= Miért az eszperantó?

At the outset, one of the main arguments Esperantists used for learning Esperanto was that no ethnic language could ever gain acceptance as the international language of the world, due to the opposition of speakers of other ethnic languages. Thus the world would have to adopt an ethnically neutral language like Esperanto, if it were to ever have an efficient means of international communication.

= Kezdetben az eszperantisták egyik legfőbb érve az volt az eszperantó tanulás amellett, hogy nincs olyan etnikus nyelv, amely a világ nemzetközi nyelveként elfogadást nyerne a többi etnikus nyelv beszélőinek szembenállása miatt. Ennélfogva a világnak egy olyan etnikusan semleges nyelvet kellene elfogadnia,  amilyen az eszperantó, amennyiben hatékony eszköznek bizonyul a nemzetközi kommunikáció céljára.

Since the widespread acceptance in the second half of the 20th century of English as a medium of international communication, this argument has largely been abandoned for others. Esperantists emphasize two or three main points:

= A 20. század második felében, az angol nyelv nemzetközi kommunikációban betöltött közvetítőnyelvi szerepének széleskörű elfogadása következtében ezt az érvet mások váltották fel. Az eszperantisták 2-3 dolgot hangsúlyoznak:

*** *** *** *** *** ***

Easier to learn

= Könnyebb tanulni

Esperanto was designed to be easier to learn than any ethnic or national language. The morphology is regular (that is, there are no irregular verbs or nouns), the spelling is phonetic (for each letter there is one sound), and the vocabulary, based on the Romance and Germanic languages, is recognizable to anyone who already knows one of these languages, which includes most of the world's educated population. There is, in addition, a regular and productive system of affixes which are used to form new words, so that people need only learn a fraction of the number of roots they would require for the same level of communication in an ethnic language, and can have more confidence that their speech is correct. Swiss psychologist Claude Piron, for example, despite being a United Nations English-to-French translator, had more confidence in his Esperanto than in his English, and attributed this to the more accessible nature of the language.

Az eszperantót úgy tervezték, hogy könnyebb legyen megtanulni, mint bármely más etnikus vagy nemzeti nyelvet. Az alaktan szabályos (vagyis nincsenek rendhagyó igék és főnevek), a helyesírás fonetikus (minden egyes betűnek egy hang felel meg), és a szókincs, amely a latin és germán nyelveken alapszik, felismerhető bárkinek, aki már ismeri ezen nyelvek bármelyikét, amelyek beszélői a világ iskolázott népességének nagyobb részét kiteszik. Emellett még az eszperantóban olyan szabályos és produktív képzőrendszer van, amellyel új szavakat lehet alkotni, így csak töredékét kell megtanulni azoknak a szótöveknek, amelyekre bármely más etnikus nyelvben szükség van az azonos szintű kommunikációhoz, és így a használói biztosabbak lehetnek abban, hogy a nyelvhasználatuk helyes. Claude Piron, svájci pszichológus például, annak ellenére, hogy az ENSZ-nél, mint angol-francia fordítóként dolgozott, sokkal magabiztosabban használta az eszperantót, mint az angolt, és ő maga ezt a nyelv jobban hozzáférhető természetének tulajdonította.

*** *** *** *** *** *** ***

Neutrality

= Semlegesség

Esperantists believe that Esperanto is a more neutral medium of international communication than English or any other national language. They propose that an international language should accommodate all people, so that everyone can come together on a level playing field.

= Az eszperantisták úgy hiszik, hogy az eszperantó semlegesebb közvetítőeszköz a nemzetközi kommunikációban, mint az angol, vagy bármely más nemzeti nyelv. Feltételezik, hogy egy nemzetközi nyelv mindenkinek meg kellene, hogy feleljen azért, hogy az emberek egyenrangú partnerekként érintkezhessenek.

It is often pointed out that Esperanto is not truly neutral, as it is easier for speakers of some languages to learn than for others. (See neutrality below for more on this debate.)

= Gyakran rámutatnak arra, hogy az eszperantó nem igazán semleges nyelv, mivel bizonyos nyelvek beszélőinek könnyebb megtanulnia, mint másoknak. (A semlegességről szóló vitát lásd a következő részben.)

*** *** *** *** *** *** *** ***

Linguistic diversity

= Nyelvi változatosság

The current system of international communication threatens linguistic diversity. Speakers of many minority languages may not pass their language on to the next generation, preferring instead that their children learn a language of wider communication than their mother tongue. Not only English, but Mandarin, French, Spanish, Portuguese, Malay, Hausa, Swahili, Hindi, Nepali, Russian, and other national languages are replacing minority languages in their areas of influence. English is replacing other widespread languages like German and French in their positions as languages of diplomacy and science.

= A nemzetközi kommunikáció jelenlegi rendszere veszélyezteti a nyelv változatosságot. Sok kisebbségi nyelv beszélője lehet, hogy már nem tudja átadni az anyanyelvét a következő generációnak, amely előnyben részesíti azt, hogy a gyermekeik egy szélesebb körben használt nyelvet tanuljanak, mintsem anyanyelvüket. Nemcsak az angol, hanem a mandarin, a francia, a spanyol, a portugál, a maláji, a hausa, a swahili, a hindi, a nepáli, az orosz és más nyelvek is folyamatosan lépnek kisebbségi nyelvek helyébe azokon a területeken, ahol befolyással bírnak. Maga az angol is egyre inkább átveszi a vezető szerepet a diplomáciában és a tudományban olyan széles körben elterjedt nyelvekkel szemben, mint a német és a francia.

Many Esperantists believe that if Esperanto were widely used as a more accessible system of international communication, the pressures involved in reaching fluency might be less, and linguistic diversity could more easily be defended. (See linguistic diversity below for more on this debate.)

= Sok eszperantista úgy hiszi, hogy ha az eszperantót széles körben úgy használnák, mint a nemzetközi kommunikáció hozzáférhetőbb eszközét, a folyamatos/törésmentes kommunikációra való képesség elérésének nyomása sokkal kisebb lenne, és a nyelvi változatosság is sokkal könnyebben megóvható lenne. (A nyelvi változatossággal kapcsolatos vitát lásd a következő részben.)

***

Translated by Brain Storming, 2009.

***

Folyt. köv.

***

Ugyanez itt is:

http://www.statemaster.com/encyclopedia/Esperanto-as-an-international-language

Szólj hozzá!

Címkék: wikipédia eszperantó nyelvtan nyelvi semlegesség nyelvi változatosság

"Dobbantó a Nyelvekhez" Nemzetközi Munkacsoport – avagy: Nyelvi ugrás a semmibe? - II.

2012.09.24. 01:24 aforizmágus

Mint látni fogjuk, az eszperantistáknak semmi sem drága azért, hogy az eszperantó hivatalosan is kötelezően oktatott nyelv legyen, és mindezt csak azért, hogy: legyen.

Kép forrása:

http://www.springboard2languages.org/sample_booklet/writing%2030mm.jpg

Jelen írásom a következő személyekhez szól elsősorban: dr. Molnár Lajosnak és dr. Farkas Juliannának, mivel az ő nevük fémjelzi azt a 2008, júniusi keltezésű írást, mely az http://egalite.hu/strateg/strathu.htm című internetes oldalon olvasható, „Stratégiai terv az eszperantó nyelv iskolai oktatásának eredményesebbé tételére” címmel. Írásom ajánlom továbbá azoknak is, akiket lektorként és közreműködőként neveztek meg: Dr. Dudich Endre, Leo De Cooman, Dr. Renato Corsetti, Dr. Kováts Katalin, Kurucz Géza, Mészáros István, Németh József, Radojica Petrović, Dr. Sean Ó Riain és Mihai Trifoi. Emellett ajánlom azoknak is, akik szeretnének tisztán látni az eszperantó mozgalom egyik legújabb agyszüleményével kapcsolatban.

 Az I. rész folytatása!

***

„5.___Munkánk fontos részévé kell válnia a politikai támogatás megszerzése. A politikusokkal a lehető legjobb kapcsolatok kialakítására kell törekednünk. A politikusok, az újságírók és a különböző közösségek kulcsemberei csak akkor támogatnak minket, ha kézzelfogható eredményeket tudunk felmutatni. Soha ne feledkezzünk el a "pozitív visszajelzés" hatásáról. – Minél több iskolában tanítják az eszperantót, annál több akarja utánozni és annál több politikus mond róla kedvező véleményt. Meg kell hívnunk a politikusokat a rendezvényeinkre és rendszeresen tájékoztatnunk kell őket kisebb-nagyobb eredményeinkről.”

Az olvasó már talán meg sem lepődik azon, hogy itt sincs semmiféle nyoma az eszperantó „speciális oktatástámogató tantárgy-ként való kezelésének: tkp ez is ordító szirénaként jelzi, hogy eszük ágában sincs didaktikai támogató szerepet szánni az eszperantónak, dehogyis: direkte egyetlen tanítandó nyelvként kezelik.

Az a momentum azonban, hogy a politika befolyását is igyekeznek latba vetni, talán mindennél jobban jelzi, hogy ők maguk sem hisznek az eszperantó általuk is hangoztatott „képességeiben” – a politikai hatalom felé azok indulnak el, akik önmaguk is hatalmat akarnak, vagy a hatalom által akarnak elérni valamit, és nem pedig az általuk képviselt gondolatok és eszmék önálló értékében. Elfelejtik, hogy ha az eszperantó valóban olyan hatású „csodaszer” lenne, amilyennek leírnák – és ezt meggyőzően is tudnák bizonyítani – akkor bizony az újságírók maguktól özönlenének hozzájuk, hasonlóképpen a politikusokhoz, akik előszeretettel mutatkoznak sikersztorik társaságában, különösen akkor, ha valamilyen kulturális jellegű, forradalmian új és hatékony ismeretgyarapító jelenségről van szó.

(((Mellékesen és zárójelesen jegyzem meg a következőket, és teszem ezt a dolog aktualitása miatt (2011-2012)! – Magyarországon ma igazán kedvező lehetne a helyzet az eszperantó mozgalom részére, mivel a jelenlegi Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára általánosságban igen kritikus hangot üt meg az általánosan elterjedt angol oktatása miatt. A kritika lényege tökéletesen megegyezik az eszperantisták alapgondolatával – csakhogy éppen ellenkező előjellel: az államtitkárasszony, aki francia-orosz szakos középiskolai tanárként végzett, azt a nézetet vallja a tárcával egyetemben, miszerint „Szerencsés, ha az első idegen nyelv nem az angol, didaktikai okból. Az angoltanulás kezdeti, nagyon gyors és látványos sikerei azt a tévképzetet kelthetik a tanulókban, hogy idegen nyelvet ilyen egyszerű tanulni. (...) Célszerű olyan nyelvet választani, amelynek strukturált nyelvtani rendszere egyértelműen leírható, és egyenletes megterhelést jelent a tanulása (például neolatin nyelvek).”(*) Nem tudom, felismerhető-e a kontraszt: az angolnak éppen olyan strukturált nyelvtani rendszere van, mint bármely neolatin nyelvnek, és semmivel sem könnyebb azoknál – nem tudom, honnan szedhették a „kezdeti, gyors sikerek” tapasztatot, de feltételezem, hogy az angol morfológiai sajátosságai vélhetik egyszerűnek. Tipikus magyar gondolkodásmódra vall az, hogy a nyelvtant a ragozással és az alaktannal vélik azonosíthatónak – és mivel az angol (túlnyomóan analizáló nyelvként) nem bővelkedik ezekben, így leírják egyszerű „domino-nyelvként”… elfeledkezve, hogy az alaktannal egyenrangú fontosságú a mondatstruktúra, és tkp a mondatszerkesztésen keresztül lépnek ki a szavak a fogalmi korlátaik közül, és hozzák létre a jelentést mondat-szinten. Az angol ezen a szerveződési szinten válik „nehézzé”, különösen a gazdag morfológiával rendelkező és szabadabb mondatszerkesztési sajátosságokkal rendelkező anyanyelvűek számára.

Nos, az eszperantisták szeme felcsillanhat, amikor meghallják a „strukturált és egyértelműen leírható nyelvtan” kifejezést, ám rögtön le is lohadhat a lelkesedésük, ha szembesülnek azzal a ténnyel, hogy ugyanezen vélemény másik részében az angolt – melyet ők általában „kaotikusan összevissza nyelvnek” írnak le – túlságosan is egyszerűnek tartják, és ráadásul még ezt az egyszerűséget vélik a későbbi nyelvtanulási motiváció erős csökkentőjének.

Talán ezért nem nagyon tapasztalni az eszperantisták felől nyílt színrelépést az eszperantó ügyében – ami részben érthető, részben fura: mert hát mindkét társaság alapvetően téveszmékre alapozottan hiszi a maga állásfoglalását helyesnek, és a téveszmék hitének talaja nemigen szokott a következetesen visszafogott érveléssel együtt járni.

Még egy gondolat a globális elterjedést tervezgető eszperantista mozgalom politikusokat megnyerni igyekvő ambícióiról – igen veszélyes vizekre evezhetnek, ha továbbra is hallgatólagosan az irigységhajtotta angol- és Amerika-ellenességet propagálók mellé állnak. Nem egy lelkes, pontosabban inkább fanatikusnak mondható Amerika-ellenes „szónoktól” lehet hallani olyan hangokat, hogy pl. emiatt áll az eszperantó mellé; és hasonlóképpen visszafelé is működik a dolog: amikor az angol nyelv státuszát irigylő eszperantista előbb magát az angolt minősíti valamiféle „torz, primitív kultúr-borzadálynak”, majd ezután azonnal átviszi ezt az önérdekű ellenszenvet az angolokra, és az angol nyelv elterjedtségéért elsősorban „felelős” amerikaiakra. Sajnálatos módon ez a fajta lingvicista hajlam mindenkiben benne van, és az eszperantista mozgalom tagjai néha rá is játszanak erre, vagy „nagyvonalúan” figyelmen kívül hagyják – ami az eszperantó nyelv története szempontjából sem „illendő”, mivel ez esetben ugyanúgy viszonyulnak az angol nyelv beszélőihez, mint ahogyan a háborús időkben sokszor viszonyultak az eszperantóhoz, mivel sokszor földalatti mozgalmak titkos kommunikációs eszközének tekintették, és emiatt üldözték az eszperantistákat. Az ő akkori üldöztetésüknek ugyanúgy nem volt sem alapja, sem értelme, mint ahogyan az eszperantisták részéről hangoztatott „nyelvi imperializmus és gyarmatosítás” vádjának az amerikaiakat és angolokat illetően.

***

„6.___Munkánk fontos része kell, hogy legyen a nemzetközi együttműködés. A tanintézmények és vállalkozások az eszperantó segítségével tarthatják a kapcsolatokat és működhetnek együtt. Az együttműködő általános- és középiskolák, ifjúsági szervezetek, főiskolák és egyetemek közötti eszperantó nyelvű kapcsolattartás előnyeit rendszeresen, hatékonyan kell bemutatnunk.

Újabb kakukktojás – a stratégiai terv azt célozza, hogy olyan eszközt fogadtassanak el a világ oktatási intézményeiben, ami megkönnyíti, és hatékonyabbá teszi a többi nyelv elsajátítását. Tehát egy eszközt akar elfogadtatni, hogy azzal más célok könnyebben elérhetőbbek legyenek. Ebben a pontban azonban már az eszperantó, mint cél lép elő. Felmerül a kérdés: ha az eszperantó olyan eszköz, mely minden másnál jobban megkönnyíti más nyelvek elsajátítását, akkor miért kell a különböző nyelvű intézmények és szervezetek kommunikációját ezen eszköz használata irányába terelni? Hiszen az együttműködő nemzetközi csoportok kényelmesen elsajátíthatnák a legfontosabb partnereik nyelvét, nemde? Ezekben az intézményekben könnyűszerrel lehetne több különböző nyelven értő tolmács, stb. Szóval ismét kibukkant a nyilvánvaló cél: egyáltalán nem az eszperantón kívüli nyelvek elsajátításának az elősegítése a lényeg, hanem az, hogy az eszperantót önmaga fenntartása érdekében használják. Röviden: a munkacsoport szerint az intézményeknek azért kellene egymás között használnia az eszperantót, hogy használják az eszperantót. Az eszközből tehát megint csak célt kreáltak.

***

„7.___Már vannak nemzetközileg használt tankönyvek és más eszközök. Közülük kell kiválasztania az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Egyesülete tapasztalt tanárokból álló bizottságának a legmegfelelőbb, ajánlott taneszközöket.”

Ezen utolsó stratégiai pont semmivel sem problémásabb, mint az előzők. Van ugyanis egy olyan feloldhatatlan, és méghozzá a nemzetközi kommunikációt nagyon is érzékenyen érintő probléma, amit sem ezelőtt, sem ezután nem fognak tudni megoldani azok, akik kísérletet tennének az eszperantó nemzetközi használatra alkalmas tananyagának elkészítésére. A fenti pont ugyanis azt sugallja, hogy az eszperantó olyan értelemben is nemzetközi, hogy lehetséges találni olyan tananyagot, amit bárhol máshol, más nyelvi környezetben használni lehetne. A szomorú igazság az, hogy ilyen nincs, és nemigen lehet elképzelni, hogy legyen – mindez nem azt jelenti, hogy vannak olyan lelkes eszperantista tananyagszerkesztők, akik nemzetközi használatra szánják a tankönyveiket, stb.-ket, ez azonban még nem jelenti, hogy ezt meg is tudják valósítani.

No de mi lehet ez a feloldhatatlan, nemzetközi kommunikációt is érzékenyen érintő probléma, amit sem ezelőtt, sem ezután nem fognak tudni megoldani? A válaszban nem kell messzire menni, én magam is számtalanszor leírtam már: nem lehetséges egységesen kezelni a különböző nyelvek frazeológiáját, határozói és egyéb vonzatrendszerét, a különféle nyelvi (lexikális) formák különböző nyelvi funkciókban történő használatát. Mindenki jól tudja, hogy egy nyelv valódi megtanulása nem a kommunikációképes szókincs, és a kreatív nyelvtanhasználat elsajátításával fejeződik be, sőt – valójában ekkor kezdődik. Ekkor kezdődik ugyanis az adott nyelv frazeológiájában, kollokációiban, vonzatrendszerében való „megmerítkezés”, vagyis az, ami a nyelv valódi megtanulását jelenti; a nyelv azon részének elsajátítása, amely egyedivé, a többitől jól megkülönböztethetővé teszi. Ezzel már a kezdetek kezdetén szembesül a nyelvtanuló, és ahogy egyre jobban megismeri a nyelvet, egyre inkább ezek megismerése és használata veszi át a tanulása fő vonalát.

Ezen a ponton sajnos van létjogosultsága azoknak az eszperantóval szembeni ellenérveknek, miszerint az eszperantó „mesterséges és kultúra nélküli nyelv” – és éppen a fenti hiányosságai okán. Mindenki tudja, hogy egy igényes anyanyelvi beszélő stilisztikailag is tudatosan megformálja a mondanivalóját. Ha egy olyan kommunikációs segédeszközt használ ebben, ami sem frazeológiailag, sem kötött vonzatokkal, sem kollokációkkal nem akadályozza őt gondolatai kifejezésében, akkor természetesen ez nagymértékben megkönnyíti a dolgát – a hallgatósága, az olvasói, a befogadó közönsége megértését azonban nagyon megnehezíti! Az eszperantónak nincsenek meg a – mondhatni – kulturálisan kötött kifejezési sémái, így ezekre minden anyanyelvi beszélő a maga sémáit viszi át. Tulajdonképpen minden eszperantista csak azt teszi, hogy az anyanyelve szavait kicseréli eszperantó szavakra, és a mondatszerkesztést a minimálisan megszabott szabályokkal módosítja. Ez ugyan remekül beválik, ha az illető olyanokkal kommunikál eszperantóul, akik az ő anyanyelvén beszélnek. Mindez azonban más anyanyelvűek irányában már nem működik. Valójában nevetséges volt Zamenhof azon feltételezése, hogy egy eszperantó szókészlettel és minimális nyelvtani szabályrendszerrel megalkothat egy nyelvet. Ha ennyi elegendő lett volna, már akkor feleslegessé vált volna bármiféle erőfeszítése, hiszen ezen az alapon a nyelvtanulás semmi mást nem jelentene, csak szavak és nyelvtani szabályok ismeretének megszerzését. Figyelmen kívül hagyta azt az igen fontos tényt, hogy amikor valaki nyelvet tanul, akkor egyszerre kettő, hangsúlyozom: kettő nyelv kifejezési sémáit hangolja össze – mert nyelvtanuláskor az ember az anyanyelvéhez tanulja meg az idegen nyelvet. Így válik a tudása a két nyelv között egyfajta kommunikációs csatornává. Amikor azonban nem tesz mást, csak kicseréli az anyanyelve szavait az eszperantó szókészlet elemeire, akkor nem épít ki semmiféle csatornát, mivelhogy erre nincs lehetőség az eszperantó esetében.

Ezáltal az ún. „nemzetközileg használt tankönyvek semmi mást nem tudnak, csupán az illető tanuló lexikális ismereteit bővíteni, a valódi kommunikációs csatornát azonban nem építi ki – mivel ahhoz egy másik nyelv kifejezési sémarendszere szükséges. Az eszperantó tankönyvek így semmi másra nem jók, mint hogy az illető tankönyvíró saját anyanyelvének eszperantó lexikával kifejezett változatát tanítja meg… és teszi ezt minden, különböző anyanyelvű eszperantó-tankönyv szerkesztő! Mivelhogy nem is tehetnének mást: egy angol anyanyelvű eszperantó tankönyvíró az angol nyelv vonzatrendszerét, frazeológiáját, kollokációit, stb. ülteti át eszperantóra, egy lengyel a lengyelét, egy magyar a magyarét, és így tovább. És ezáltal minden ilyen tankönyvből tanuló ezt is fogja elvárni más anyanyelvűektől. Ebből aztán az sül ki, hogy aki eszperantóul beszél egy, az övétől eltérő anyanyelvű eszperantistával, akkor olyan érzése támad, mintha a másik nem beszélne helyesen, mivel az övétől teljesen eltérő határozói vonzatokat, szokatlan kollokációkat és értelmetlen szóképeket és szóösszetételeket használ. Hiába beszélnek mindketten eszperantóul, valójában mindkettő a maga anyanyelvén beszél, csak éppen eszperantó szavakkal!

Nos, ezek után, felteszem, teljesen egyértelmű, hogy lehetetlenség nemzetközileg is használható tankönyveket készíteni eszperantó nyelven! Aki azt állítja, hogy ilyen tananyag létezik, annak halvány fogalma sincs az interlingvisztika legelemibb tényeiről.

***

Remélem, az olvasóimban részint letisztultabb kép alakult ki a mai, modern eszperantó mozgalom aktuális törekvéseiről és módszereiről. Láthattuk, hogy mire nem képesek a mozgalom alap- és téveszméjének életben tartására és terjesztésére.

***

BRAIN STORMING, 2012-02-05

Szólj hozzá!

Címkék: dobbantó a nyelvekhez