Képes Géza: „Az eszperantó nem vonz, nem igyekszem elsajátítani.”
BS: … Minden bizonnyal a hihetetlenül gazdag és széleskörű nyelvismerete miatt nem mutat különösebb érdeklődést az eszperantó iránt.
***
Képes Géza, Budapest:
(25 nyelv – az alaposabban ismertek: latin, görög, német, francia, finn, észt, osztják, vogul, orosz, angol, mongol…)
„Kell a latin! Hogy kommunikációs célokat nem szolgál? Elég baj, hogy így van! Tudnunk kellene latinul beszélni.
Az eszperantó nem vonz, nem igyekszem elsajátítani.”
Igen szűkre szabott, de azért sokatmondó vélemény Képes Géza megnyilvánulása.
A latinhoz való viszonya még a gyerekkorának élményéből táplálkozhat, mint írja: „… Tízéves voltam, amikor a helybeli református lelkész kardoskodására a továbbtanulásom elhatároztatott. Négy hét alatt négy év latin anyagából kellett felkészülnöm.* Kitűnőre vizsgáztam. Az iskolában is, mint érdekes kalandot fogtam fel a tanulását; latin párbeszédeket folytattam önmagammal. Tanáromat. …”
Jól tudjuk, hogy négy hét alatt nem lehet négy év nyelvi tananyagát elsajátítani, főleg nem kitűnő minősítéssel! Hacsak… ennyire alacsony szintű a követelmény a számonkéréskor, vagy mindegy, hogy az illető mit produkál, és eleve kitűnőre „ítéltetik”. Ha jobban belegondolunk – ennek a református lelkésznek lehet, hogy a lélekhez volt érzéke, de az észhez nem feltétlenül, mert csak egy pedagógiai érzékkel nemigen megáldott oktató állíthat fel ilyen igen eszetlen követelményt. Vagy… mégis egy nyelvzsenivel van dolgunk, ami Képes Géza esetében nem lehetetlen: aki elmondhatja magáról, hogy „Én 25 nyelvből szereztem ismereteket életemben…”, és ebből az élettörténete elmondásakor 11 nyelv különösen nagy hangsúlyt kap, arról megállapíthatjuk, hogy igen nagy tehetséggel van megáldva a nyelvtanulást illetően.
A latinnal kapcsolatos lelkes attitűdje minden bizonnyal a fent említett esetből származhat: egy ilyen intellektuális élmény kétségtelenül igen mély nyomokat hagy egy hozzá hasonló szociális hátterű gyermekben, mint írja is „Falusi kovács fia voltam, igen-igen távol az idegen nyelvek birodalmától. Amikor a járásbíró fiát a nevelőnőjével németül hallottam társalogni, azt hittem, hogy valamilyen számomra ismeretlen játékot játszanak.”
Minden bizonnyal a hihetetlenül gazdag és széleskörű nyelvismerete miatt nem mutat különösebb érdeklődést az eszperantó iránt. Visszautalnék itt egyik korábbi cikkemre:
Nyelvi biciklizés 3, 2, és 1 keréken! – Az eszperantó propedeutikáról: 6 évesek szintjén. (2007.05.16) - Avagy - Egy gyenge lábakon álló kritikai analógia, egy hasonlóan gyenge lábakon álló elképzeléshez!(1) … melyben bemutatom, hogy egy egyszerű hasonlattal lehet demonstrálni, hogy az eszperantóra épített propedeutikai elképzelés mennyire sántít! Képes Géza remekül demonstrálja ezt: olymértékben tud már nyelvileg „egykerekezni”, hogy az eszperantó nyújtotta segédkerék bevetése semmiféle vonzerőt és érdeklődést sem vált ki belőle, … pedig valószínűleg „a kisujjából kirázta volna.”!
***
Angelo Possimiers, Strasbourg:
(Nyelvei /„amiket „felvállalt”/, 7 nyelv): francia, holland, angol, német, olasz, spanyol, flamand, (némi latin)
„Kell a latin, mert nagyon megkönnyíti minden újlatin nyelv tanulását. Még románban is elboldogulok a segítségével, éppen addig a határig, ameddig a latin eredetű szókincse megengedi.”
Előzetesen Possimiers-ről tudni kell, hogy az Európa Parlament 300 fős szimultán tolmácsgárdájának tagja /ami 220 nőből és 80 férfiből állt, legalábbis akkor, amikor Lomb Kató a forrásként használt könyvet írta/, és maguk a tolmácsok szerint az akkor 40 körüli francia nemzetiségű úriembert ajánlották a szerzőnek. Az anyanyelvére tolmácsol minimum 5 nyelvből – vagyis vehetjük úgy, hogy ő igen hangsúlyozottan gyakorlati szempontból használja és ismeri a nyelveket.
Possimiers véleménye is eléggé kurta, és a korábbi vélemények ismeretében látszólag nem mond újat abból a szempontból, amit általában a latint ismerő nyelvtudók mondanak, vagyis hogy a latin ismeretére az újlatin nyelvek megtanulásának elősegítése miatt lehet szükség. (Aki eddig nyomon követte a tanulmánysorozatot, az egyetérthet velem abban, hogy ezt már „szakmai körökben” is sablonos, semmitmondó, inkább félrevezető, és pusztán hagyományon alapuló megállapításnak tekinthetjük!) Azonban még ő maga is megemlíti, hogy „Még románban is elboldogulok a segítségével, éppen addig a határig, ameddig a latin eredetű szókincse megengedi.” – vagyis csupán a latin lexikális örökségére utal, nem a latin nyelvtan ismeretére, vagy a szóösszetételeire vagy adott, a latinra jellemző eseteire, vonzatrendszerére, egyeztetéseire… csak szavakra!
Miért fontos ezt kiemelni? Azért, mert Possimiers tolmács és nála egyértelműen a szókincs hatékony kezelése a legfontosabb (amit meg is említi ezt abban a fejezetben, ahol Lomb Kató 8., „Mire jó a poliglottság?” kérdésére kellett válaszolni /Megjegyzem, sajnálatomra ezen kívül csak az itt taglalt kérdésre nyilatkozott meg./: „… Választott főnyelvünkkel annyit kell foglalkoznunk, hogy az minden szabd időnket felemészti. És még így sem tud lépést tartani a szókincs gyarapodásával! Megtanulni az új kifejezéseket, jól és jókor használni őket, egyetlen nyelvben is elég feladat. …”) – ellenben nem nyelvtanár és nem nyelvész, mert akkor a (latin) szókincsismeretet nem hozta volna össze (a most taglalt válaszában!) magával a (latin) nyelv tudásával, tanulásával. Vagyis a nyelvet a praktikum és hatékony eszközként való használat oldaláról közelíti meg (akárcsak a másik magyar, kortárs nyelvzseni, id. Dabi István, akivel a …
Id. Dabi Istvánról, avagy: 2-nyelvűen (angol-magyar) egy 105-nyelvű emberről! – 2007.09.03 – Dabi Istvánról méltatlanul keveset tud a magyar közvélemény, olyannyira, hogy a most közölt írás is egy angol nyelvű netlexikon szócikkének fordítása! … cikkemben részletesen foglalkoztam.(3)), és ebből a szempontból a SZÓKINCS ismerete elsődlegesen fontos!
Mégis – a szókincsismeretet egy nyelv tudásával, esetleg a szókincstanulást a nyelvtanulással „összemosni” (ami Possimiers fogalmazásából kiolvasható) nem túl szerencsés.
Azonban vezessük most tovább ezt a gondolatot az eszperantóra! Korábban már volt szó arról, hogy maga az eszperantó nem más, mint egy halom lexika és egy maroknyi (nyelvtani és szóképzési) szabály – tkp nincsenek benne kollokációk, metaforikus kifejezések, nyelvre jellemző kifejezések (kivéve talán „krokodili”, a „kabei”, és a „volapukajxo” szavakat – amik azonban az eszperantó nyelvhasználók közötti megegyezést jelzik: „az eszperantó közösségben nem eszperantóul beszélőkel szembeni elítélő minősítést”, „az eszperantó közösségből való kilépést/ eltűnést” és „a versenytársakkal /a többi nyelvtervezettel és természetesen elsősorban az egykori riválissal, a volapükkel kapcsolatban/ való erőteljes lekezelő véleményt”(2)) … vagyis az eszperantó nyelvhasználat tkp nem más, mint az eszperantó szókincs használata (hiszen az eszperantó egyik sokat hangoztatott és dicsért alapjellemzője, hogy alig van nyelvtani előírás benne, sőt: a szóképzési ismeretek szinte messze túlszárnyalják a nyelvtanikat!), ebből következően az eszperantó tanulása tkp. nem más, mint az eszperantó szókincs tanulása, és a szóképzési módok gyakorlása.
Az eszperantistákat (és a nyelvet nem tudó, megtanulni nem akaró támogatókat is) persze elbűvöli ez a hatékony kommunikációt megalapozó sajátosság – csak éppen azt felejtik el, hogy a szókincs alkalmazását az erősen leszűkített nyelvtani bázison csak az anyanyelvi analizáló és szintetizáló, kommunikatív kompetenciájuk alapján tudják értelmezni – ami persze sokkal jobban megy azoknak, akik már átverekedték magukat egy nyelv megtanulásán, vagy legalábbis próbálkoztak vele … Tudvalevő, hogy számos eszperantista a többi nyelvvel kapcsolatos sikertelenség és kudarc miatt fordul a megtépázott önérzete helyreállítása céljából az eszperantó felé. Azután pedig, hogy „megtanulták”, általában nagy hévvel fognak a többi nemzeti, etnikus nyelv kritizálásába; továbbá nagy hévvel tanulnak meg félig-meddig nemzeti nyelveket, amiket szintén az eszperantó kapcsolatos módszerrel használnak (vagyis szókincs alapon!) … mindezt természetesen abból a hitből fakadóan, hogy az eszperantó propedeutikai hatása segíti őket a többi nyelv megtanulásában.
Mindezzel semmi baj sem lenne azonban, ha leszűrnék belőle a megfelelő tanulságot, miszerint: egy nyelv gyorsan elsajátítható, és hatékony kommunikációra való formára hozásához mindösszesen annyi kell, ami az eszperantót is jellemzi:
1. egyszerűsített nyelvtan;
2. egyszerűsített alaktan;
3. bőséges szókincs gyarapítási lehetőségek.
… És éppen ez az, amiről a PLC = Proto-Language Conception, vagyis a Protonyelv Koncepció szól.(4)
Az eszperantó abból a szempontból igen fontos tanulságot képvisel, hogy mi kell a hatékony kommunikációhoz – semmi sem mond ellent annak, hogy „nagy nyelveket” ne lehetne hasonlóan egyszerű formára hozni. Természetesen mindezeken az alapokon már voltak szervezett és igen magas szinten megalkotott munkák – például a B.A.S.I.C. English, és kifejlődtek ilyenek természetes úton is, amikor a gazdasági kapcsolattartás folyamán kialakult pidgin nyelvek kreol nyelvekké alakultak – egyszerű családi hagyományozódásként. Bizonyos szempontból akár az eszperantóul beszélő „denaska” (=születésétől kezdve eszperantót is tanuló) gyerekeket is lehet egy kreol (jelen esetben újlatin nyelvekből összerakott) nyelv beszélőinek tekinteni.
***
Folyt. köv.
***
Megjegyzések, kiegészítése, források:
(1)
Eszperantó/Esperanto rovat a BS-Studio Virtus –on:
Nyelvi biciklizés 3, 2, és 1 keréken! – Az eszperantó propedeutikáról: 6 évesek szintjén.
Brain Storming - 2007.05.16 22:52
Avagy - Egy gyenge lábakon álló kritikai analógia, egy hasonlóan gyenge lábakon álló elképzeléshez!
(2)
„ … Az eszperantót világszerte kb. 1000-1500 ember beszéli második anyanyelvként, többek között én is. Persze nem hasonlítható össze a magyartudásommal. Érdekes kérdés, hogy a nyelv szépségéhez mennyire tartozik hozzá a mögötte lévő kultúra, szerintem nem nagyon. Egyébként az eszperantónak is vannak saját, más nyelvben nem létező szavai. Pl.: krokodili ("krokodilkodni") = eszperantó társaságban saját anyanyelven beszélni, kajmani ("kajmánkodni") = eszperanista társaságban más anyanyelvén (pl. angolul) beszélni, kabei = elhagyni az eszperantó mozgalmat …”
(3)
Id. Dabi Istvánról, avagy: 2-nyelvűen (angol-magyar) egy 105-nyelvű emberről!
Brain Storming - 2007.09.03 23:54
Dabi Istvánról méltatlanul keveset tud a magyar közvélemény, olyannyira, hogy a most közölt írás is egy angol nyelvű netlexikon szócikkének fordítása!
(4)
LOMB KATÓRÓL JUT ESZEMBE … XII / I. Bevezetés
Brain Storming - 2006.09.
Elemző és kritikai jegyzet „LOMB KATÓ: NYELVEKRŐL JUT ESZEMBE …” című könyve alapján, a GPSV nyelvoktatási szemlélet, és a PLC (Protonyelv Koncepció) szemszögéből
Protonyelv Koncepció (PLC)
Protonyelv: olyan nyelv, amely egy természetes nyelvből „készül” a formalizmusának olyan mértékű leegyszerűsítésével, amely még az érthetőségét nem zavarja különösebben. Legfontosabb elemei: a személyragozás átalakítása névmás+igévé, rendhagyó igealakok helyett szabályos ragozás, többes szám egyféle raggal, létige használatának mellőzése, igeidők helyett időhatározók használata, nemek „egyneműsítése” (pl. németben csak hímnem, vagy semleges nem használata), stb.
Protonyelv Koncepció: A világ soknyelvűségét nem egy természetes nyelv világnyelvi rangra emelésével, és nem is egy mesterséges nyelvvel lehet megoldani – hanem a kettő ötvözésével, méghozzá egy vagy több, természetes nyelv protonyelvvé egyszerűsítésével, mely a kommunikációképességet igen hamar megadja, alacsonyabb szinten megteremtve a nyelvi téren kevésbé előrehaladottak versenyképességét.
Olvasható még a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
***
