„… így vezet a nyelvi köntösbe bújtatott frusztráció nemzetközi konfliktusokban REMÉNYKEDŐ érzelmekhez!” Reagálás az „Eszperantó vagy kínai” c cikkre.

A cikk alapja Apáti Kovács Béla - 2007.05.20-án megjelent cikke.

TARTALOM:

0. Bevezető Végszó

1. AKB-cikk(A)
2. Megjegyzések(A)
3. AKB-cikk(B)
4. Megjegyzések(B)
5. B.1. Némi felvilágosító információ az USA-ban hasznát Nyelvekről
6. B.2. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalos nyelvei
7. B.3. Spanyol nyelv Amerikában
8. B.4. Spanyol + Angol = „SpAngol”
9. Következtetések(B)
10. B.5. De hogy örvendjenek az eszperantisták is!
11. Miért kellene, hogy a kínaiak megtanulják az eszperantót?
12. AKB-cikk(C)
13. Megjegyzések(c)
14. AKB-cikk(D)
15. Megjegyzések(D)
16. AKB-cikk(E)
17. Megjegyzések(E)
18. AKB-cikk(F)
19. Megjegyzések(F)
20. AKB-cikk(G)
21. Megjegyzések(G)
22. AKB-cikk(H)
23. Megjegyzések(H)
24. AKB-cikk(I)
25. Megjegyzések(I)
26. AKB-cikk(J)
27. Megjegyzések(J)
28. AKB-cikk(K)
29. Megjegyzések(K)
30. AKB-cikk(L)
31. Megjegyzések(L)
32. AKB-cikk(M)
33. Megjegyzések(M)
34. Végszó
35. Források (benne összefoglaló: Lingvicizmus, Pidzsin nyelvek, Az angol mint kreol)

 ***

0. Bevezető Végszó

Az írásomban rámutatok arra, és bizonyítom is, hogyan vezet a nyelvi köntösbe bújtatott, és téveszmékkel, félreértésekkel, tájékozatlansággal és előítéletekkel terhelt frusztráció nemzetközi konfliktusokban REMÉNYKEDŐ érzelmekhez!

***

1. AKB-cikk(A):

„Egyik barátomtól kaptam a következő kis tanulmányt, és ő kért meg, hogy rakjam fel a Virtusra. Remélhetőleg sokakat elgondolkoztat.”

2. Megjegyzések(A)

Engem elgondolkoztatott, és érdekes dolgokat mutatott meg ez a „tanulmány”, ami inkább félrevezető, és tökéletesen önellentmondó propagandairat.

/Mellékesen megjegyzem, hogy az eredeti cikk (sajnos nem derült ki, honnan van) tele volt gépelési hibákkal, amit bárki ellenőrizhet, ha elolvassa az eredeti helyen is. Sajnos vannak, akik számára a formaiság nem követelmény egy tanulmánynál, még akkor sem, ha egy nagyhatalmak közötti konfliktus lehetőségét is fellibbenti…/

A bevezető gondolat eléggé szürkeszabott

3. AKB-cikk(B):

„(…) többször volt arról szó, hogy miért az angol, hiszen az USA-ban nem hosszú idő múlva az angol helyett talán a spanyol lesz a legtöbbek által beszélt nyelv.”

4. Megjegyzések(B)

5. B.1. Némi felvilágosító információ az USA-ban hasznát Nyelvekről

A spanyolról ezt írják a  „Különböző nyelvek behatása az amerikai angolban”  címszó alatt:

„A spanyol nyelvnek a hatása nagyrészt növényneveknél és halfajtáknál látható: marijuana, tomato, mesquite és yucca. Az egyik leggyakrabban használt spanyol eredetű szó a halaknál például a barracuda. Még említésre méltó az akkori mindennapi életben gyakran használt kifejezések közül a lasso, corral vagy maga a ranch.”(1)(1+)

Sokan teljes félreértésben vannak az USA „nyelveit” illetően!

„Hivatalos nyelv az USA-ban szövetségi szinten nincsen, egyes tagállamoknak van. Gyakorlatban az amerikai angol.”(2)

„Az USA Etnikai megoszlása: fehér (nem spanyolajkú): 67%, néger: 13%, ázsiai: 4,5%, spanyolajkú: 14%, indián őslakos: 0,5%, egyéb: 1%.”(3)

„Az Egyesült Államok népességnövekedése rendkívül gyors egy fejlett országhoz képest, azonban lehetséges, hogy 2050-re megváltozik a nemzetiségek aránya. A nem spanyol fehérek részaránya 55% körüli értékre csökkenhet, a spanyolajkúak viszont túlléphetik a 20%-ot*, az ázsiaiak pedig a 8%-ot. A feketék arányát 15% körüli értékre becsülik. A bevándorlás főként Mexikóból irányul, amelyet már egyre jobban korlátoznak*. Az USA-ban a családok jelentős részében 3 vagy 4 gyermek is születik, főként a középosztályban. A népesség növekedéshez ugyanakkor csekély mértékben hozzájárul a várható élettartam tartós növekedése, és a csecsemőhalandóság csökkenése. Előrejelzések szerint 2050-ben az USA népessége elérheti a 420 milliót.”(4)

* Ezek alapján nem várható, hogy „az USA-ban nem hosszú idő múlva az angol helyett talán a spanyol lesz a legtöbbek által beszélt nyelv.” Persze, ha kiemeljük a „talán”-t, akkor miért ne lehetne így. A népességingadozások azonban a modern világban valójában megjósolhatatlanok! /lásd pl. Anthony Smith: Testünk Titkai c. kimerítő humánbiológiai összefoglaló tanulmányának (1968) 33. oldali megjegyzéseit/

„Az USA a világgazdaság több mint 22%-át teszi ki. (…) A 2003-ban egy főre eső GDP: $43,555 USD,(4)” és ugyan később lesz róla szó, de ezt vessük össze Kínáéval: „Kína jelenleg a világ hatodik gazdasági potenciálja, amelyet elsősorban nagy lakosságának köszönhet (1,3 milliárd fő), miközben még mindig csak kb. 1100 $ jut egy kínai lakosra.”(5+)

6. B.2. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalos nyelvei

Sokan állítanak valótlanságokat az angol befolyás össz-amerikai eredeztetéséről – ezt a következő adatok részben a saját helyére tehetik:

„Az Amerikai Egyesült Államokban nincs a szövetségi kormány által meghatározott hivatalos nyelv – az egyes tagállamok önállóan dönthetnek a kérdésről. Az 50 állam közül 28 az angolt nyilvánította hivatalos nyelvvé (illetve mellette Hawaiion a hawaiit, Louisianában a franciát, Új-Mexikóban a spanyolt), 22-ben pedig nincs hivatalos nyelv.”(6)

Egy másik forrás pontosabb adatokat ad:

Languages of the United States

„Although the United States currently has no official language, English has long been the de facto national language, which is spoken by about 82%* of the population as a native language. 96% of the population speaks English "well" or "very well"**.

On May 18, 2006, the Senate voted on an amendment to an immigration reform bill that would declare English the national language of the United States. The immigration reform bill itself, S. 2611, was passed in the Senate on May 25, 2006, and now has to go back to the House of Representatives in conference to make sure amendments are agreed upon.***

Approximately 337 languages are spoken or signed**** by the population, of which 176 are indigenous to the area. 52 languages formerly spoken in the country's territory are now extinct (Grimes 2000)*.”(7)

Kiemelném a következőket!:

* az USA lakosságának 82%-a beszéli az angolt, anyanyelveként

** a népesség 96%-a beszéli az angolt „jól”, vagy „nagyon jól”

*** az USA-ban még csak most került a Képviselőház elé az a bevándorlási törvény, ami meghatározná, hogy az USA-ban az angol legyen a nemzeti nyelv. (Ha úgy vesszük a Függetlenségi Nyilatkozat (1776, 1783) óta ennek már ideje volt, de hát Amerika szabad ország!)

**** Kb. 337 nyelvet beszél a lakosság!

7. B.3. Spanyol nyelv Amerikában

Spanyolról írja a következőket:

„Spanish is taught in various regions as a second language, especially in areas with large Hispanic populations such as the Southwestern United States along the border with Mexico, as well as Florida, the District of Columbia, Illinois, New Jersey, and New York.* In Hispanic communities across the country, bilingual signs in both Spanish and English may be quite common.** Furthermore, numerous neighborhoods exist (such as Washington Heights in New York City or Little Havana in Miami) in which entire city blocks will have only Spanish language signs and speaking people.***

In addition to Spanish-speaking Hispanic populations, younger generations of non-Hispanics in the United States seem to be learning Spanish in larger numbers due to the growing Hispanic population and increasing popularity of Latin American movies and music performed in the Spanish language.**** Over 30 million Americans, roughly 12% of the population, speak Spanish as a first or second language, making Spanish easily the country's second-most spoken language; the United States thus has fifth-largest Spanish speaking population in the world, after Mexico, Spain, Colombia, and Argentina.”*****(8)

*A spanyolt 2 nyelvként tanítják a spanyol eredetű lakosságú régiókban, elsősorban a mexikói határvidéken.

** Ezeken a területeken teljesen elfogadott és megszokott a kétnyelvű feliratok jelenléte.

***Egyes nagyvárosokban vannak kifejezettek spanyol-nyelvű városrészek is.

****A nem-spanyol ajkú felnövő generáció legnagyobb mértékben a spanyolt tanulja, köszönhetően a spanyol-nyelvű filmeknek és könnyűzenének.

*****Az USA-ban van a világ 5. legnépesebb spanyol-nyelvű populációja, a teljes lakosság kb 12%-a.

A spanyol nyelv elterjedtsége az USA-ban:

Még egy fontos momentum!

„Although many new Latin American immigrants are less than fluent in English, second-generation Hispanic Americans nearly all speak English fluently, while only about half still speak Spanish.”(8)

= „Bár sok új latin amerikai bevándorló nem beszél folyékonyan angolul, a második generációs Spanyol-Amerikaiak szinte mind folyékonyan beszélnek angolul, míg csak kb. fele használja a spnayolt.”

8. B.4. Spanyol + Angol = „SpAngol”

„Spanglish is a Dialectical variation of Spanish and English and is spoken in areas with large bilingual populations of Spanish and English speakers, such as along the U.S. - Mexico border (California, Arizona, New Mexico, and Texas), Florida, and New York City.(9)”

A spanyol és angol keveréke elsősorban a mexikói határvidékállamokra jellemző.

9. Következtetések(B)

Mindezek után levonhatunk néhány rövid következtetést:

1. A spanyol nem fogja belátható időn belül átvenni az angol helyét az USA-ban.
2. Az USA, megalakulása óta igen liberális nyelvpolitikát folytatott.
3. Érhető, ha az angolt most igyekszik nemzeti nyelvvé avatni, mivel már az előbbi pont okán tarthatatlanná vált a beszélt nyelvek mennyisége!
4. A sokat emlegetett gazdasági befolyását emellett az inkább kaotikusnak tűnő nyelvpolitikai helyzet ellenére érte el. (Ez a pont még a kínai gazdasági helyzet figyelembevételekor ismét előkerül, mint roppant fontos momentum!)

10. B.5. De hogy örvendjenek az eszperantisták is!

Az USA hivatalos nyelvei között az Eszperantó is helyet kapott, Artificial languages, vagyis „Mesterséges nyelvek” címszó alatt, mint az egyetlen ilyen elterjedten használt nyelv az USA-ban.

Ezt írják róla:

„Esperanto is a constructed 'international'* language, developed by L. L. Zamenhof, a Jewish-Polish occulist in Warsaw, the capital of the Russian part of partitioned Poland, and released in 1887. A nationwide organization called the Esperanto League for North America, headquartered in Emeryville, California oversees the Esperanto movement in the U.S., publishing literature, issuing a periodical, and organizing its annual conference. Smaller local groups organize meetings and annual banquets, and also host Esperanto-speaking foreign visitors.**”

* Az idézőjel azért is jogos, mert ezt a jelzőt maguk az eszperantisták használják az eszperantóval kapcsolatban (és persze azok, akiknek fogalmuk sincs a nyelvpolitikáról, és az interlingvisztikáról), másrészt pedig azért is, mert az USA-ban pl. az angol tölti be ezt a szerepet, és még azt sem nevezik így.

** Továbbá leírják az USA-beli eszperantó nyelv fő megnyilvánulásmódját is: „kisebb csoportok szerveznek találkozókat és éves összejöveteleket, és vendégül látnak eszperantóul beszélő látogatókat”.

*******

11. Miért kellene, hogy a kínaiak megtanulják az eszperantót?

12. AKB-cikk(C):

„A kínai nyelvről egyébként alig esik szó. Nemrégen hosszasabban beszélgettem egy Kínában élő magyar hölggyel, kinek a lánya is ott tanul kínai iskolában. Nagyon érdekes dolgokat tudtam meg tőle.”

13. Megjegyzések(c):

Ehhez most csak annyit fűznék hozzá, hogy a megfogalmazásból úgy tűnik, hogy „a Kínában élő magyar hölgy” valószínűleg nem az az „asszimilálódott fajta”, de lehet, hogy csak a fogalmazásból tűnik úgy, mintha ő maga nem tudna kínaiul, és ezért kellett kiemelni kontrasztként, hogy „a lánya is ott tanul kínai iskolában”.

***

A következőkben Kína nyelvoktatás-politikájáról olvashatunk egy személyes véleményt:

14. AKB-cikk(D):

„Kínában évek óta az általános és középiskola mind a 12 osztályában kötelező az angol*. Akkor természetesen Kínában mindenki beszél angolul - tettem fel a kérdést**. Dehogy! Jóformán senki. 100 kínaiból talán egy-kettő megmondja a termék árát az üzletben angolul, a legtöbben csak számológépbe beütik az árat és így lehet alkudni***. 1 millió emberből már akad néhány tucat, vagy néhány száz, aki az angolul feltett kérdésre válaszolni tud. De egy idő eltelik, amig rájövünk, hogy az illető valóban angolul beszél és nem kínaiul!****”

15. Megjegyzések(d):

/Bőséges információ a kínai nyelvről!(10)/

*Tudvalevő, hogy japánban elsősorban az Amerikából származó technikai és tudományos eredmények felhasználása miatt lett nagy ázsiója az angolnak. Ez Japán fejlődésében le is csapódik – annak ellenére, hogy ott szintén nagy hagyománya van az angol oktatásának, de elsősorban az olvasásnak és írásnak, és nem a beszédnek! Sokatmondó azonban, hogy az írásbeliség is mekkora segítséget jelentett a fegyelmezett és aprólékos japán mentalitás mellett a technikai fejlettségnek. Az, hogy a fiatalabb generáció rendszeresen és visszatérően divatot csinál ez alapján az amerikai kultúrából, akár mellékes tényező is lehetne.

Tegyük azonban hozzá, hogy japán eléggé gyorsan felvette a Nyugat ritmusát és módszereit, amire Kína méreténél és a térségben betöltött hagyományosan erős kulturális befolyásánál fogva nem volt képes, és lássuk be, hogy a korábbi SZU is sokat lendített Kína ideológiai „fejlődésén”.

Nem kizárt, hogy ha 12 évfolyamon kötelező az angol, akkor talán most még úgy lehetnek vele, mint a vasfüggöny mögötti államok voltak az orosszal.

**Az előbbiek fényében érthető, hogy erre a kérdésre mi lehet a válasz, mait a következő mondatban meg is kapunk: „Dehogy! Jóformán senki.” Természetesen a kérdés eleve dilettantizmust mutat, és nem kevés szokásos cinizmust, ami általában jellemzi az eszperantistákat az angol nyelv hivatalos oktatási státuszával kapcsolatban.

***Azt is nyugodtan bevallhatjuk, hogy M.o.-on sem különb sokszor a helyzet, de ez nem az angol nyelvnek, hanem az oktatási rendszernek tudható be, mivel az összes, sem a tanulás folyamatában, sem előreláthatólag később alkalmazásra nem kerülő nyelv nem motivál annak megtartására, gyakorlására, stb. Vagyis így minden ilyen rendszerben oktatott nyelvről elmondható itt és, és máshol is ugyanez – és mindez így lenne az eszperantóval is, tehetnénk hozzá!

****Mindez abból ered, hogy a nyugati, európai nyelvek, vagyis tkp az újlatin nyelvek teljesen más hangzásvilággal bírnak, mint az ázsiai nyelvek, és ha nem egészen kiskortól és intenzíven oktatják, gyakorolják a nyelveket, akkor a teljesen különböző hangzásvilágra nehezen, vagy alig tud ráépülni az európai. Ezért szintén nem a nyelvek a felelősek, hanem a nem megfelelő módszer, azonban bizonyos sajátosságok egy merőben más fonológiai felépítésű nyelvben erősen befolyásolják a megérteni megértett, de az anyanyelvi mechanizmusok miatt már sokszor nem, vagy nehezen azonosítható színezetet, vagy „helyettesítő”, kiegészítő alakot kap. (mint pl. a japánoknál az, hogy nem tudnak mássalhangzókat egymás mellett kiejteni, így az európai nyelvek főneveiben pl. betoldanak egy-egy magánhangzót, pl.: Berlin, helyett sokan berulinu-t mondanak).

Kontraként említhetnénk, hogy ha egy felnőtt európai kezd kínaiul tanulni, akkor az ő esetében is hasonló problémát jelenthetne a megértése a „bennszülött kínai” fül számára!

***

16. AKB-cikk(E):

„A világon minden 10 emberből 2 kínai! (1, 3 milliárd). Ezek csak írásban értik meg egymást. Egymás beszédjét éppen úgy nem értik meg, mit egy magyar egy németet, vagy angolt.*** Viszont a kínaiban 55 400 jel képezi a teljes szókészletet. Ebből egy átlagember legfeljebb 4000-et ismer. (Ez egybevág azzal, hogy tudomásom szerint egy magyar átlagember hétköznapi beszédjében mintegy 3500-4000 szót használ)****. Ráadásul egy-egy jelet négyféle hangsúllyal lehet kiejteni (Változatlan, emelkedő, lejtő, emelkedő-lejtő)*****. A latin betűs átírásban leirt hangsor, így négyféle dolgot jelenthet, csak a mondatösszefüggésből derül ki**, hogy az pl. iskolát, egy halfajtát, a repülőgép szárnyát, vagy széket jelent. (A valósággal nem egyező példa*)”

17. Megjegyzések(E):

***** „A kínai nyelv tonális nyelv, azaz egyes szótag kiejtésénél figyelni kell annak tónusára. A legelterjedtebb mandarin nyelvben négy tónus van, de főleg a déli nyelvek általában több (6-10) tónusú nyelvek.”(10)

*** „Míg a Római Birodalom eltűnése után Európa nemzetekre oszlott, melyek azonosságát gyakran nyelvük adja, Kína ugyanekkor megőrizte kulturális és politika egységét és a birodalomban közös írott szabványt tartott érvényben, noha a beszélt nyelvek különbözősége összehasonlítható az európaiakéval. /itt fontos megjegyezni, hogy ez esetben az újlatin nyelvekről van szó, nem pedig különböző nyelvcsaládok nyelveiről! – a szerző/ Ennek eredményeképpen a kínaiak élesen megkülönböztetik az írott nyelvet (wen) és a beszélt nyelvet (yu). Az írott és beszélt formák egységes megkülönböztetése kevésbé szigorú a kínai nyelv esetén, mint a nyugatiak esetén.”(10)

A kínai nyelv nem egységes, léteznek olyan nyelvjárások, amelyek egy máshonnan származó kínai számára érthetetlenek, bár szokásos jelenség, hogy a kínaiak több nyelvjárást is ismernek. Az ország nagy részén a mandarin nyelv (putonghua) az elterjedt, amely egyben Kína, Szingapúr és Tajvan hivatalos nyelve, de jelentős még a vu (wu) és a kantoni nyelv is, amely Makaó és Hongkong különleges státusú területein hivatalos nyelv.

Kína azonban mindig is egységesebb képet mutatott, nyelvileg is, de látható, hogy egyáltalán nem ez a helyzet, annak ellenére, hogy a kínaiak, és a kínai nyelv(változatok) elsősorban Kínához köthetők (a korai, és modern demográfiai mozgásokat most figyelmen kívül hagyhatjuk, mert felteszem ez Kína nyelvét nem befolyásolta).

**** Itt súlyos pontatlanságot láthatunk! „A tradicionális kínai írást, amely mintegy 3000 éve létezik, már csak Tajvan szigetén használják. A karakterek nyolcféle (illetve azok variánsai) vonásból épülnek fel. Minden karakter egy szótagot, a legkisebb jelentéssel bíró egységet jelöli. Valamennyi karakter tartalmazza a 214 jelentéstő egyikét, amely alapján rendszerezhetőek a karakterek.(a) A Mao Ce-tung által bevezetett egyszerűsített kínai írást használják a Kínai Népköztársaságban. Az egyszerűsített írásban is vannak a tradicionális jelekkel egyező karakterek, de sok bonyolult (sok vonásból felépülő) jel helyett annak leegyszerűsítését vagy egy teljesen új karaktert használnak. Az írás elterjedésének köszönhető az analfabetizmus visszaszorulása, mivel az egyszerű írásjeleket a munkások, falusiak is könnyen meg tudják tanulni(b). A modern kínai nyelvben egyre több két- és több szótagú szó jelenik meg, amely azt is jelenti, hogy a leírásukhoz is több karakter szükséges.”(10)

     (a) Vagyis már a tradicionális kínai írás is megtanulható mennyiségű alapjelet tartalmazott! Képzeljük csak el, hogy a magyart is szótagírássá alakítjuk: ezek tkp betű- v. hangkapcsolatok lehetnek, amikből felépítjük a szavakat. A kínai esetében persze nem így van, de hasonlatként látható, hogy ezen az alapon sem lehet lehetetlennek elképzelni a szótagolt nyelv elsajátítását.

     (b) Ebből az látszik, hogy megoldható volt a tradicionális írás olyan egyszerűsítése, ami a korábbi analfabétizmust is visszaszorította – vagyis ez ismét ellenérv a kínai nyelv és írásmód roppant bonyolultsága ellen.

*Azt hiszem ez ismét sokat mond a „tanulmány” színvonaláról, hitelességéről: a szerzője még arra sem vette a fáradságot, hogy legalább egy létező egyalakú, de több eltérő jelentésű valódi, létező kínai szót keressen ennek a szemléltetésére!

**Ez ismét egy eléggé önellentmondó kijelentés, mivel a latin betűs írásmódú nyelvek is tele vannak többjelentésű, azonos alakú szavakkal. Nem kell messzire menni, hogy a magyarban is sok példát találhatunk a homográfiára (=az írásmód azonossága) és a homofóniára (=a hangalak azonossága) – ez kivétel nélkül minden nyelvben megtalálható!(11)

***

18. AKB-cikk(F):

„Annak érdekében, hogy egy kínai egy más területen élővel beszélni tudjon, meg kell tanulnia, az un. mandarin nyelvet.”

19. Megjegyzések(F):

Érhetetlen, hogy itt mire akar utalni a szerző, hiszen a fentiek alapján itt elsősorban a dialektusok elsajátítása a lényeges szempont, és tkp nem kell külön nyelvet megtanulnia. A mandarin éppen arra példa, hogy a hatalmas populáció könnyűszerrel elsajátíthat egy standardnak tekintett közös formát, ami szintén az „anyanyelvéből” ered. Pusztán kis hazánk 10milliós népességében is találkozhatunk olyan helyi, elszigetelt dialektusokkal, amiket ha az ott élőkkel kommunikálni akarunk, meg kell tanulni „kezelni” és megérteni – ez minden milliónyi népességű populációnál, de még a nagy hagyományokkal rendelkező nyelvűeknél is természetes. Vegyük például a németet!

"A német irodalmi nyelv kiejtési normája a Bühnenaussprache, a német színpadi nyelv. (...) a német irodalmi nyelv (azaz írott nyelv) a középkorban a császári és az egyes fejedelmi udvarok kancelláriájának egységes stílusából alakult ki, de a német nyelvjárások, amelyek közt igen jelentős különbségek vannak, a mai napig is megőrizték vitalitásukat, s annyira fontos szerepük van, hogy a német nyelvterületen nemigen lehet egységes köznyelvről beszélni, mert csak regionális köznyelvek léteznek. E felett áll, mint legfőbb tekintély a Bühnenaussprache."(12)

A mandarin nyelv tehát, ha úgy vesszük, olyan szerepet tölt be, mint a németben a Bühnenaussprache!

***

Az előbbiek által alátámasztottnak tekintve hozza meg ítéletét a tanulmány szerzője:

20. AKB-cikk(G):

„Ebből látható, hogy a kínaiak részére még fontosabb lenne, még több hasznot hozna, mint az európaiak részére egy egyszerűen elsajátítható nyelv, mint pl. az eszperantó.”

21. Megjegyzések(G):

Kezdünk a tanulmány fő mondanivalójához közelíteni! Mit is olvashattunk eddig?

A bevezetésben utalás történik arra, hogy az USA-ban várható a spanyol angol fölötti „győzedelmeskedése” – a hivatalos adatok teljesen más képet mutatnak, és említésre került jó néhány félreértéssel kapcsolatos felvilágosítás is: pl. az USA csak most kezdi hivatalos nyelvként tekinteni az angolt; a tagállamok szabadon dönthetnek a hivatalos nyelvükről; az európainál is számosabb nyelv van jelen az USA-ban; a spanyol angol nyelvre való hatása csekély, szinte jelentéktelen, stb.

A „tanulmány” kínai nyelvről szóló része tkp nem bemutatja a kínai nyelvet, hanem a nehézségeit ecseteli, és szinte használhatatlannak tartja az emberi kommunikációra – ez így nem hangzik ugyan el, de implicit más nem lehet a fejtegetés célja. Mindezt a fenti mondatból érthetjük meg, amit ott megismételek:

***

22. AKB-cikk(H):

„Ebből látható, hogy a kínaiak részére még fontosabb lenne, még több hasznot hozna, mint az európaiak részére egy egyszerűen elsajátítható nyelv, mint pl. az eszperantó.”

23. Megjegyzések(H):

Nos, nem derül ki, hogy ez mi alapján, miből „látható”, de megejthetünk egy valószínű feltevést: maga a cikk szerzője ugyanolyan értetlenül szemléli a kínai nyelvet, mint egy korábban csak a saját anyanyelvét ismerő naiv beszélő, és az európai szokásrendszerrel nem összeegyeztethető nyelvi hagyományokat egyszerűen felváltatná az újlatin nyelvekből gyúrt mesterséges nyelvre – olybá tűnik, hogy mivel ő maga rendkívül bonyolultnak tartja, ezért az ő mércéje alapján „egyszerű”-nek tartott keveréknyelvet ajánlja a kínaiak milliárdnyi lakójának. A megfogalmazás alapján ez „még hasznosabb és nagyobb hasznot hajtana nekik, mint ha az európaiaknak”. Nyilvánvaló, hogy ezek a sorok nem a kínaiaknak szólnak, hanem az európaiaknak: azoknak, akik az EU-ban még mindig nem vezették be kötelező jelleggel az eszperantót első idegen nyelvként: mert a kínaiak felé ez a kitétel implicit benne van a fogalmazásban.

Röviden összefoglalva itt nyílt lingvicizmust() látunk: a szerző egyszerűen helyteleníti, hogy a kínaiak a kínai nyelvet, annak változatait használják, és helyette nekik az eszperantót javasolja. Teszi ezt azért, mert a kínai népet a nyelve, annak szerkezete, írásmódja, beszédmódjai, és az európai nyelvekhez képesti, az európaiak általi elsajátíthatósága alapján mintegy alacsonyabb rendűnek véli, és mintha azt sugallná, hogy emiatt a kínaiakat hallatlan kár éri, és ezt a kárt és elmaradottságot kiküszöbölendő lenne „még fontosabb, még több hasznot hozó, mint az európaiak részére, egy egyszerűen elsajátítható nyelv, mint pl. az eszperantó.” Érthetetlen ez az elképzelés – minden bizonnyal csak abban az esetben juthat ilyesmi valakinek az eszébe ha figyelmen kívül hagyja, hogy Kínának a térségben betöltött óriási gazdasági és kulturális hatalomként mindig is meghatározta Dél-kelet Ázsiát (pl. még a japánok is a kínai írást használják!). És tette ezt a mellett a nyelv mellett, ami a történelem folyamán alig változott, pontosabban megtartotta jellegzetességeit! Igen nagy mértékű korlátoltságot jelent, ha ezek alapján nem tartja valaki érettnek a kínai népet arra, hogy felismerje, hogy neki mi megfelelő. …

De pár sor után választ kapunk arra, hogy mindezt miért teszi!

***

24. AKB-cikk(I):

„Jelenleg a kínai szavakat angol fonetikával írják át latin betűs szöveggé*. Ebből adódik, hogy amikor én a kínai pénznemet juan-ként említettem, nem értette első pillanatban, mit mondok. Kiderült, hogy az jüen és például junnan tartomány neve helyesen: jünnen.”

25. Megjegyzések(I):

*”A kínai legelterjedtebb latin betűs átírása a pinjin, amely lényegében fonetikus átírás. A különböző nyelvjárások tonális eltéréseihez igazodva a pinjin írás magánhangzóin ékezettel lehet a tónusokat jelölni.”(10)

Ezzel kapcsolatban egy fontos megjegyzés: a kínai nyelv számára természetesen hallatlan egyszerűsödést jelentett ez fajta fonetikus átírás, ami, még ha az angol fonetikai hagyományokat követi is, általánosan elterjedt, és jó szolgálatot tesz a nemzetközi kapcsolatok ápolásában. Mindez azonban még a mai napig sem terjedt el azon a szinten, hogy a tradicionális írásmódokat felváltsa, és jó ideig ne is várható, hogy ez irányban lényeges változás következik be. Ez érthető – a kínaiak számára mindez csak akkora erőfeszítést jelenthet, mintha a nemzetközi fonetikai rendszer jeleivel kellene leírnunk az anyanyelvünkkel valamit, hogy egy, ezt a kiejtés-leírási módot ismerő személy (tőle telhetően) pontosan reprodukálni legyen képes. Csak annyi az egész, hogy a kínai hangrendszer elemeinek megfeleltetnek egy betűt, vagy betűcsoportot.

***

26. AKB-cikk(J):

„Ha Kína ezt a tényt felismerné, az egységes világnyelv kérdése meg lenne oldva.* Annál is inkább fontos ez, mert a hölgy véleménye szerint nem sok időnek kell eltelnie, és a világ szuperhatalma megszűnik az USA lenni, Kína válik azzá. Egy-két évtizeden belül az 1,3 milliárd kínai több nemzeti jövedelmet fog termelni, mint az USA 260 millió lakosa.

Újabb néhány évtized alatt Kína egy főre eső nemzeti jövedelme is a legmagasabb lesz a világon.

Kínában 20 olyan város van, melyeknek lakossága több, mit egész Magyarország lakossága és 50 kisebb város, 5-10 millió lakossal. Sanghai lakossága 19 millió.

Elmondta, hogy a lakosság kb. 20 %-a már ma Nyugat-Európai szinten él, további kb. 20 %-ának életszínvonala is eléri a volt szocialista országok mai életszínvonalát. Sanghaiban többször annyi a 20-80 emeletes felhőkarcoló. Mint New-York Manhattan negyedében. És ezek az elmúlt 25-30 év alatt épültek fel. Ma házak sora épül, ahol a legkisebb lakás 500 nm alapterületű, és ezek nm-ára (átszámítva) 1 000 000 HUF. Egy átlaglakás nm ára kb. 300 000 Ft.

Tájékoztatása szerint Sanghaiban az átlagkereset kb 5000 jüen, ami kb. 125 000 Ft-nak felel meg. De a bankszektorban ez az érték 10 000 jüen. Vállalkozók természetesen még többet keresnek. Az élelmiszerek ára fele annyi, mint Magyarországon, egy buszjegy 1 jüen, egy metró jegy (Sanghaiban 6 metróvonal épült az elmúlt években) 3 jüen, kb. 10 km megtétele taxival 20 jüen-be (500 Ft) kerül. Tehát egy jüen sokkal többet ér, mint 25 Ft.

A nagyvárosokban, átlagban minden harmadik családnak van autója. Ezek a nálunk 3..5 millió ft-ba kerülõ kategóriába tartoznak.”

27. Megjegyzések(J):

*A szerzőnek bizonyára fogalma sincs arról, hogy Kína a múltban, de a modern korig hatóan mindezt már a szükségletekhez képest már remekül és hatékonyan megoldotta – a pidgin nyelvek(13) által, amiből több kreol nyelvvé(14) alakult! Mindez az interlingvisztikában való alapos járatlanságát jelzi ismét!

Miről szól azonban a fenti néhány bekezdés? Bevallom magam is megdöbbentem, amikor végre sikerült az eleinte „aránytalan paradoxon”-szerű érzést megfogalmaznom:

Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy Kína bizony robbanásszerűen fejlődik … és ez még nem is lenne érdekes, azonban ha mindezt összevetjük az ezt megelőző bekezdésekkel, ahol azt látjuk felületesen ecsetelve, hogy a kínai nyelv mennyire nehéz és bonyolult és a hétköznapi kínai számára áttekinthetetlenül, sőt elsajátíthatatlanul bonyolult … akkor azt az önellentmondó paradoxont kell levonnunk, hogy Kína hatalmas léptékekkel fejlődik – és teszi mindezt a nyelvi sajátosságai mellett, azok ellenére, vagyis: a kínai nyelv semmiféle akadályt nem gördít a gazdasági fejlődése elé! De a tanulmány szerzője mégis azt írja, hogy:

***

28. AKB-cikk(K):

„Annak érdekében, hogy egy kínai egy más területen élővel beszélni tudjon, meg kell tanulnia, az un. mandarin nyelvet. Ebből látható, hogy a kínaiak részére még fontosabb lenne, még több hasznot hozna, mint az európaiak részére egy egyszerűen elsajátítható nyelv, mint pl. az eszperantó.”

29. Megjegyzések(K):

Röviden: a cikk elején a kínai nyelv bonyolultasságát ecsetelve azt felváltatná az eszperantóra, mert azt praktikusabbnak véli a kínaiak számára a saját nyelvüknél. Ez, mint láttuk, tkp lingvicizmus(15), mivel az ő általa preferált nyelvet egy roppant méretű közösség számára kívánatosnak tartja, azt sugallva, hogy valamiféle elmaradottságon (amit nem említ, de a megfogalmazással erre utal) segítene a kínaiaknak.

Ezután azt írja, hogy ha Kína ezt „felfogná” és bevezetné az eszperantót (amit persze ismét csak szemérmesen, javaslatként, röpke példaként említ meg), akkor a világnyelv probléma megoldódna – csak elsőre nem világos, hogy vajon mitől? Tegyük hozzá – az eszperantisták számára; de ez is azt jelzi, hogy Kínát és a kínaiakat egyszerűen lenézi, a globálpolitikai kérdésekben inkompetensnek tartja, éppen ezért hozakodik elő azzal, hogy egy milliárdos társadalom bevezessen egy újlatin alapú keveréknyelvet /ami tegyük hozzá, hogy szinte kiejthetetlen lenne a számukra, mivel az ő hangrendszerük teljesen különbözik az európaiakétól!/. Aztán rögtön, szinte az eszperantó közösség sajátjaként kezeli a kínaiakat, akik így már az eszperantót beszélik domesztikált hídnyelvként, mivel a saját nyelvükön alkalmatlannak tartja őket az egymással való kommunikációra!

Mindezek után előhozakodik a interjúban szereplő hölgy személyes véleményével:

***

30. AKB-cikk(L):  „Annál is inkább fontos ez, mert a hölgy véleménye szerint nem sok időnek kell eltelnie, és a világ szuperhatalma megszűnik az USA lenni, Kína válik azzá.”

31. Megjegyzések(L):

Szóval azért fontos ez, mert a hölgy véleménye az, ami. A mondat második fele pedig egyszerűen arra utal, - végre eljutottunk ide! – hogy ha nem az USA, hanem Kína válik szuperhatalommá, akkor a belső hídnyelvként a már eszperantót használó Kína miatt az elképzelésük szerint a világ majd az eszperantót fogja, lesz kénytelen megtanulni, mert Kína gazdasági és kulturális befolyása erre fogja kényszeríteni. Mert mi másért is lenne fontos az eszperantistáknak, hogy Kína, a szuper gazdasági hatalom várományosa bevezesse az eszperantót?

***

32. AKB-cikk(M):

„Mindehhez hozzáteszem azt a tájékoztatást, amit nemrég olvastam valamelyik újságban: Kínának akkora az export többlete, hogy abból felvásárolta az amerikai részvények és állampapírok felét.* Csak politikai akaratán múlik, mikor omlasztja össze a dollárt (!) és rendíti meg az USA hatalmát.**

Gondolkodjunk el ezen!”

33. Megjegyzések(M):

*Itt felvázolja, hogy tkp az USA ár Kína részleges tulajdonában van. Ez mintegy erőfitogtatás az USA felé.

**Itt pedig végre kiviláglik a lényeg, vagyis az, hogy Kína, ha akarná teljesen lerombolhatná az USA jelenlegi gazdasági pozícióját. Hogy nevezik ezt? Igen: Amerika-ellenesség, így egyszerűen – mert itt már szó sincs az eszperantó szerepéről, hanem pusztán arról, hogy ha sikerülne a kínaiakkal bevezettetni az eszperantót, akkor az USA általuk vélt nyelvpolitikai szerepe is megrendülne a lehetséges gazdasági vereségével.

***

34. Végszó

Lám, így vezet a nyelvi köntösbe bújtatott frusztráció nemzetközi konfliktusokban REMÉNYKEDŐ érzelmekhez!

Vagy talán egy III Világháború sem lenne drága az eszperantisták számára azért, hogy elterjedjen az eszperantó?

*****************

35. Források:

(1)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_angol_nyelv

(1+)

Falkné Dr. Bánó Klára: Amerikai Angol – Brit Angol – Kiejtés, helyesírás, nyelvtan, szókincs – Az amerikai angol sajátosságai és eltérései a brit angoltól; Széchenyi Kiadó Kft., Bp., 1990

67-69.o.: a „Spanyol jövevényszavak” fejezet 3 oldalon keresztül sorolja fel a különböző angolba szivárgott szavakat.

(2)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok

(3)(4)(5)

Amerikai Egyesült Államok:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok

(5+)

Kínáról és gazdaságpolitikájáról:

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADna

(6)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_hivatalos_nyelveinek_list%C3%A1ja

(7)(8)

http://en.wikipedia.org/wiki/Languages_in_the_United_States

(8)(9)

http://en.wikipedia.org/wiki/Spanish_in_the_United_States

(10)

Kínai nyelv:

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_nyelv

(11)

Homonímia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Homon%C3%ADmia#Homogr.C3.A1fia_.C3.A9s_homof.C3.B3nia_megk.C3.BCl.C3.B6nb.C3.B6ztet.C3.A9se

(12)

Fodor István: Mire jó a nyelvtudomány?, Ballasi Kiadó, Bp., 2001.

(13)Pidzsin nyelvek

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pidzsin_nyelvek

A pidzsin (angol nyelven pidgin), vagy kapcsolati nyelvek olyan nyelvek, melyek több nyelv keverékéből jönnek – legtöbbször spontán módon – létre azért, hogy a két nyelv beszélői egymással kommunikálni tudjanak. A pidzsineknek általában vázlatos nyelvtana és korlátozott szókészlete van, hiszen ezek csak kapcsolati segédnyelvként használatosak. Általában nem tanulással, hanem alkalmazkodással, improvizációval keletkeznek.

(14)

Az angol mint kreol?

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_angol_nyelv_t%C3%B6rt%C3%A9nete#Az_angol_mint_kreol.3F

Egy vitatott elmélet szerint az angol kreol nyelv, illetve legalábbis elődje, a középangol annak tekinthető. Az elméletet Charles-James N. Bailey és Karl Maroldt dolgozta ki 1977-ben, azóta áll viták kereszttüzében.

Kreol az a nyelv, amely kettő vagy több nyelv keveredéséből jön létre, miközben a nyelvtani szerkezet jelentősen leegyszerűsödik. Az angollal valóban ez történt, az angolszász és az ófrancia keveredett, az nyelvtan pedig sok szempontból egyszerűbb lett: eltűntek a nemek, leépült az ige-és névszóragozás, a nyelvtani esetekre ma már csak a névmások bizonyos alakjai emlékeztetnek. Beiley és Maroldt szerint a középangol tehát egy kreol, ami úgy jött létre, hogy az angolszász nyelvre ráépült az ófrancia, mégpedig a 11.-12. századi "erősebb" és a 13.-14. századi "gyengébb" hatás révén. A teória az angolban fellelhető rengeteg francia jövevényszóra és kevert morfológiai összetételekre épül.

A nyelvészek többsége elutasítja a felvetést, azzal az indoklással, hogy ilyen alapon nagyon sok nyelvet kreolnak lehetne tekinteni. Azzal is érvelnek az elmélet ellen, hogy a tagadhatatlan nyelvtani egyszerűsödés ellenére még mindig nagyon sok rendhagyóság van az angolban (pl. erős igék megléte).

(15)

A lingvicizmust azért vettem ide ennyire részletesen, mert a Virtuson is számos alkalommal jelennek meg a diszkriminációnak ezen válfajából írások, így legalább itt is utána lehet majd nézni ennek a  fogalomnak!

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lingvicizmus

Lingvicizmus

„A lingvicizmus a nyelvi diszkrimináció egy fajtája, olyan ideológiák és struktúrák neve, amelyek a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást segítik elő, illetve reprodukálják.

Tove Skutnabb-Kangas szerint a rasszizmus, az etnicizmus és a lingvicizmus közös definíciója: „A ’faj’, etnicitás/kultúra vagy a nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálására, megvalósítására és reprodukálására felhasználható ideológiák, struktúrák és gyakorlat”. A nyelvi diszkrimináció és az ezt támogató gondolkodásmód, a lingvicizmus tehát nem „hajaz a fajelméletre” (mint a lingvicizmus számos jegyét gyakran felmutató magyarországi nyelvművelés egyik képviselője, talán szellemeskedésnek szánva, megjegyezte), hanem azonos vele – csak más felületen nyilvánul meg.

A lingvicizmus a mára szalonképtelenné vált rasszizmus helyett/mellett létező cselekvési mód, amely révén az államok társadalmilag behatárolják a hatalom nélküli csoportok értékekhez való hozzájutását, s ezáltal e csoportokat fogyatékosnak tüntetik fel. „Ennek következtében a kisebbségek értékei (például nyelvük és kultúrájuk) erejüket vesztik, és nem válthatók át más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá. Ugyanakkor a domináns csoport értékei (például nyelvük és kultúrájuk) társadalmi szinten megtartják értéküket, így más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá alakíthatók.” A lingvicizmus egyik fő megnyilvánulási tere a kisebbségi oktatás és a nyelvművelés, amelyekben elterjedt jelenség az eltérő nyelvekkel és nyelvhasználattal szembeni türelmetlenség. Gyakran találkozunk azzal, hogy a hivatalosan elfogadottá nyilvánított sztenderd nyelvváltozattól, illetve az államnyelvtől eltérő nyelvváltozatok/nyelvek beszélőit megbélyegzik, s hátrányos helyzetbe hozzák azt hangoztatva, hogy bizonyos nyelvek, illetve nyelvváltozatok jobbak, mint más nyelvek, illetve nyelvváltozatok, következésképpen beszélőik logikusabban és világosabban gondolkodnak, s így természetes, hogy jobb állásokat kapnak, s egyéb előnyöket is élveznek. Azokban a társadalmakban, amelyekben ez az ideológia mélyen be van épülve a hétköznapi gondolkodásba, a „rosszabb” nyelvek, illetve nyelvváltozatok beszélői a társadalom perifériájára kényszerülnek.”