Golden: „… Tudtommal ma nyolcmillió ember beszél eszperantóul. Imponáló szám, bár csak csepp a 400 milliónyi angol anyanyelvű tengerében.”
***
Kevin Golden, London:
(25 nyelv: angol, a gael nyelv ír és skót változata, francia, spanyol, latin, eszperantó, magyar, olasz, német, portugál, holland, svéd, norvég, dán, román, lengyel, orosz, szerb, cseh, izlandi, bolgár, welsh, litván, modern görög)
„A ’köznyelv’ kérdésében a tények előbb döntenek, mint ahogyan a lingvisták közös nevezőre tudtak volna jutni. E pillanatban az angol tölti be ezt a szerepet; véleményem szerint nem a nyelvben rejlő érdemek, hanem történelmi, gazdasági körülmények következtében. Tagadhatatlan előnye az egyszerűség: Ogden és Richards szerint (Basic English(1)) minden cselekvés get-tel és put-tal, de legfeljebb 16 további igével kifejezhető. A Basic egyébként nem „alapvetőt” jelent, hanem a British-American Scientific Industrial-Commercial szavak kezdőbetűiből alkotott betűszó.
A szellemtudomány különböző ágazataival foglalkozóknak – elsősorban a nyelvészeknek – fontos a latin. De zoológusaink, botanikusaink, orvosaink is a latinon keresztül értik megy egymást. „Holt nyelvnek” mondjuk, pedig a latin – akárcsak a görög – életképességét ma is bizonyítja, hogy hozzájuk fordulunk, ha valamilyen új fogalomra új szavakat kell kitalálnunk.
Ami az eszperantót illeti, örömmel látnám, ha az iskolákban oktatnák, nem a nemzeti nyelvek helyett, hanem azok kiegészítéséül. Azt persze nem tudom, hogy a ragozást nem ismerő kínai vagy maláji könnyebben birkózna-e meg vele, mint valamely természetes nyelvvel. A tárgyesetre – szerintem – kár volt külön végződést kitalálni; még akkor is, ha ez a szórendben nagyobb hajlékonyságot biztosít.
Tudtommal ma nyolcmillió ember beszél eszperantóul. Imponáló szám, bár csak csepp a 400 milliónyi angol anyanyelvű tengerében.”
Golden szerint nem a nyelvészeti megfontolások a döntőek az eszperantó, vagyis a közvetítőnyelv, vagy világnyelv, vagy ahogyan ő nevezi, a „köznyelv” kérdésében, hanem az, hogy elfogadjuk-e vagy sem a KIALAKULT állapotot.
Megjegyzi ugyan, hogy az angol nem a „benne rejlő érdemek”, hanem történelmi, gazdasági körülményeknek köszönheti azt a pozíciót – utána mégis „tagadhatatlan előny”-ként említi az „egyszerűségét”… amire sajnos(!) a B.A.S.I.C English megfogalmazás módját emeli ki, amely alig több mint egy tucat igével fejez ki minden cselekvést. A „sajnos” azért van kiemelve, mivel nyilvánvaló, még ha a B.A.S.I.C English megalkotói nem is emelik ki a tankönyveikben, hogy azt, hogy hogyan kell a leszűkített szókinccsel megfogalmazni, azt külön meg kell tanulni. Had hívjam fel itt arra a figyelmet, hogy a B.A.S.I.C English azért bírt azzal az egyszerűséggel, amit GOLDEN tulajdonít neki, mert a létrehozói vették a fáradságot és összeállították a szóanyagát (terjedelmes korpuszelemzések alapján) és megvizsgálták, továbbá rendszerbe foglalták ennek az alapszókincsnek a praktikus felhasználási módját, vagyis azt, hogy hogyan lehet a kevés általánossal ugyanúgy sokat mondani, mint sok speciálissal. Éppen emiatt nem szerencsés az angol részéről éppen a B.A.S.I.C English-t kiemelni, mivel MINDEZT BÁRMELY NYELVVEL MEG LEHET(NE) TENNI! A fő kérdés itt tehát nem az, hogy a többi nyelvvel meg lehet-e mindezt tenni, hanem az, hogy MIÉRT NEM TESZIK / TETTÉK MEG (elenyésző kivétellel) a nemzeti nyelvek birtokosai? Ez pusztán abból a szempontból is fontos lehetne, mert ezekből a „bézikesített” nemzeti nyelvekből praktikusabban és gyakorlatiasabban tudnának azok is dolgozni, akik mesterséges nyelvek összeállításra adják a fejüket!
De maradjunk még egy gondolat erejéig GOLDEN bevezető megjegyzésénél!
Azt állítja, hogy az angol nem a „benne rejlő érdemeinek, hanem történelmi, gazdasági körülményeknek” köszönheti jelenlegi elterjedtségét – ezt követően (bár eléggé megkérdőjelezhetően) mégis kiemeli az egyszerűségét.
Ha időben visszamegyünk és rávetítjük mindezt a latinra, akkor abban az esetben azt látjuk, hogy ott is a történelmi, gazdasági háttér jelentette a latin (az akkor ismert világban) széles körben való elterjedtségét – a ma is jól ismerten legendás nehézsége ellenére.
Adott tehát egy igen „egyszerű” szerkezetű nyelv ma (az angol), és egy igen bonyolult, - mondjuk csak ki – nehéz nyelv a múltban, amelyek széles körben elterjedtek… ebből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a világnyelvi pozíció elérése esetében látszólag nem számít, hogy könnyű, vagy nehéz nyelvről van-e szó; mintha mind az angol, mind a latin esetében történelmi-gazdasági háttér számítana csak.
Így szemlélve a dolgot az eszperantónak SOHA NEM LESZ ESÉLYE AZ ÁLTALÁNOS KÖZVETÍTŐNYELVI POZÍCIÓ KÖZELÉBE KERÜLNIE.
Az Eszperantó Mozgalomban a fenti gondolat igen „népszerű”, mert ezzel ragyogóan magyarázni lehet azt a sikertelenséget, ami igen jól fémjelzi az eszperantó terjedését – az előzetesen elképzeltekhez és a kívánatosnak tartotthoz képest. A mozgalom sok propagandaanyagában egyfajta „összeesküvést” sugallnak (2), amit az angolszász nyelvi kultúra, azon felül pedig minden, valamekkora történelmi és gazdasági erővel bíró, önálló nyelvvel rendelkező nemzet eszelt ki ellenük.
Fölvethető itt az is, hogy ha VALÓBAN LÉTEZNE az említett ÖSSZESKÜVÉS az eszperantó nyelv ÉS mozgalom ellen, akkor nagy valószínűséggel a mozgalom már nem működne, mivel ha az angol nyelvű kultúrkör (csak) annyira táplálna ellenséges és megvető érzelmeket az eszperantó iránt, mint az eszperantó az angol iránt, akkor a neki tulajdonított hatalommal élve a mozgalmat már régen eltörölte volna a Föld színéről… vagy legalábbis kifejezetten az eszperantó használatát, terjesztését és terjedését gátló rendelkezéseket támogatna. Tudtommal semmi ilyesmi nem létezik – sehol sem tiltják kifejezetten az eszperantó használatát… sőt, éppen ellenkezőleg: sokan „elvtelenül” is elfogadják az eszperantó mozgalom alaptalan jelszavait, és átvesznek olyan (elsősorban nyelvi, de gyakran a kultúrkörök egymást direkt gátló, már-már rasszista jellegű szólamokat és) előítéletek is, amiknek semmi valóságalapja sincs. A lelkesedésen és az eszmék (általában csak szóbeli) támogatásán túl azonban nemigen tesznek erőfeszítéseket.
A mozgalom azért működhet még mindig, méghozzá egyre intenzívebben (és egyre több csatornán!), mivel nincs sem ellene irányuló összeesküvés, sem az angol nyelv és kultúra terjesztését végzők részéről kifejtett szelíd, erőszakos kulturesztétikai nyomulás sem. Az Eszperantó Mozgalom ezen propagandaszónoklata ahhoz hasonlatos, amikor valakire egy gyenge ellenfél rásüti, hogy „bunkó és erőszakos”, és ezt nemcsak a háta mögött, hanem annak jelenlétében is hangoztatja – mindezt azonban csak akkor teheti meg, ha az ellenfele valójában nem bunkó és nem erőszakos, mivel arra a minősítésre, hogy „bunkó és erőszakos” mindenki durván reagál, egy „bunkó és erőszakos” ellenfél pedig még inkább. Ha a jelenlétében mégis lehet ezzel „cukkolni”, akkor egyáltalán nem igaz rá ez a minősítés. Ergo – az angol kultúrkör felé azért teheti ezt meg az Eszperantó Mozgalom, mert nincs valóságalapja; a mozgalom túl kicsiny és erőtlen pont ahhoz, hogy az angol nyelvű kultúrkör figyelmet szenteljen neki.
Örvendetes, hogy GOLDEN megemlíti a nem újlatin nyelveket beszélők és a latin betűkészlettől teljesen eltérő betű- ill. karakterkészlettel író nyelvek használóit – akiktől esetenként (pl. japán, kínai) a ragozás fogalmának ismeretét sem ildomos feltételezni – ez semmiképpen sem leminősítés, hanem a MÁSSÁG, az ELTÉRÉS kiemelése. Az európai nemzetek is erős ellenérzésekkel fogadnák, ha egy kínai nyelvtervező egy alapvetően piktografikus világnyelvtervezettel állna elő – holott ő hivatkozhatna arra, hogy a Kelet-Ázsiaiak jól elboldogulnának vele; és itt az emberiség jelentős hányadáról lenne szó!
Az iskolai oktatásba való bevezetését azonban abból a szempontból anti-demokratikusnak tartanám, hogy ez minden bizonnyal úgy történne, mint egy hosszú fejlődési folyamat végeredményének – sok-sok tapasztalat lepárlásának – az oktatása, bemutatása. Tudjuk jól, hogy az eszperantó nem ilyen, és mind az IDO(3), mind az utána (akár belőle) következő tervezetek fejlettebb formát képviselnek, még ha az eszperantóra is támaszkodnak.(Ezzel kapcsolatban egy fontos megjegyzést láss a Jegyzetekben! (4))
A mesterséges nyelvekkel kapcsolatos bármiféle tananyag úgy lenne praktikus, ha TÖBB mesterséges nyelvvel is foglalkoznának, azok közös pontjait, sajátosságait megismertetve – az eszperantó az általa hangoztatott demokratizmus és egyenlőségi elvet hazudtolja meg, ha az iskolában egyedüli mesterséges, hídnyelv-tervezetként való oktatást követelné.
Ebből a szempontból mindezt a Nyelvtani ismeretekbe beépítve lenne értelme taglalni – és nem a konkrét nyelvtervezetet tanmenetbe bevenni. Azonban, ha mindenáron a nyelvtanulási képességeket akarjuk fejleszteni – és ezt célozná a „Dobbantó a nyelvekhez” program(8) is –, akkor ismét nem egy mesterséges nyelv szűkre szabott nyelvtani rendszerén át vezet az út ehhez, hanem a tárgyhoz kapcsolódó KONKRÉT ISMERETEK TANULÁSA – pl. a szókincsfejlesztés módjai, a nyelvtani szerkezetek praktikus gyakorlási módjai, a különböző készségek (olvasás, fogalmazás, hallás utáni értés, beszédkészség, stb.) konkrét gyakorlási módjainak módszeres ismertetése és gyakoroltatása.
Vagyis – talán több értelme lenne a diákokat JÓ, HATÉKONY NYELVTANULÓVÁ TENNI és felvértezni őket a nyelvek elsajátításához szükséges ismeretek lehető legszélesebb repertoárjával – szerény személyem, de elsősorban szakmai gyakorlatom és tapasztalatom szerint nem a nyelvekkel és a nemzetekkel van probléma, hanem a nyelvtanítási, nyelvelsajátítási ismeretekkel. Továbbá – kevésbé kelt ellenállást az emberekben, ha azt mondjuk nekik, hogy egy adott tárgykört, ismeretet HOGYAN sajátíthatnak el, mintsem azt, hogy MIT sajátítsanak el.
Az eszperantó oktatásával a tanulók az eszperantóról tudnának többet – de ezzel semmivel sem kerülnének közelebb ahhoz, hogy más nyelveket könnyebben tanuljanak meg. Pontosabban: a nyelvtanulási képességet BÁRMELY nyelv tanulása segítheti – sőt: egy nehezebb nyelv tanulása inkább elősegíti, mint egy „mindegyiknél könnyebb” – lásd az eszperantó (és a latin) propedeutikai értékéről írt tanulmányaimat(9)!
Golden konkrét eszperantóval kapcsolatos megjelenése a tárgyesetre vonatkozik, miszerint „A tárgyesetre – szerintem – kár volt külön végződést kitalálni; még akkor is, ha ez a szórendben nagyobb hajlékonyságot biztosít.”. Sokan nem érthetik, hogy ha Zamenhof annyi mindent átvett az angolból, azt miért nem, hogy a tárgyesetre nincs szükség? Nyilvánvaló, hogy a tárgyeset jelölése nyújt némi szórendi hajlékonyságot/szabadságot, azonban ez abban az esetben, hogy pl. az ige cselekvőjét analitikus módon a névmás jelölésével kell kifejezni az ige előtt (ami eléggé szigorú szabály a szórend terén) így ez az A + Á szórendi megkötés szigorúbb lehet, mint az Á + T szórendi meghatározottság – ebből a szempontból az angol még ennél is továbbment, mivel még a közvetett tárgyat, a részeshatározót is képes a szórenddel kifejezni! … Kérdés tehát, hogy Zamenhof miért alkalmazkodott egy ilyen mondatrészjelölést? Azért, mert sok nyelvben a tárgynak van morfológiai jelölése? Az angol az eszperantó megalkotásakor még nem volt olyan mértékben elterjedve, hogy abban valamiféle „lingvisztikai kulturális befolyás” lehetőségét lehetett volna feltételezni – vagyis az angol példáján még egy viszonylag „semleges” nyelvi minta lehetett volna a tárgyeset mellőzése az eszperantóban.
Azért is furcsa, mivel az eszperantó szókincs igen tekintélyes része az angolból származik. Lehet, hogy Zamenhof azért döntött a tárgyeset mellett, mert a szókincsalap forrásnyelvei többségében van tárgyesetjelölés – ez a döntése azonban részben ellenkezik azzal a „szükséges és elégséges elvvel”, miszerint Zamenhof „eltávolított minden felesleges formát és elment, ami nem járul hozzá a nyelv érthetőségéhez”(10).
Talán azért maradhatott meg a tárgyeset az eszperantóban, mivel Zamenhof (apai ágú) anyanyelvében, az oroszban, a főnévragozás igen bonyolult rendszer: 6 eset van (alany, tárgy, birtokos, részes, eszközhatározós, elöljárós), amik a nemek szerint, továbbá az egyes és többes számban is egymástól igen eltérően ragozódnak(11). Mivel Lengyelországban született, és az iskolában, ahová járt lengyel volta tannyelv, így lengyelül is megtanult, amelyben szintén létezik 7 eset a főnévragozásban (alany, birtokos, részes, tárgy, eszköz, helyhatározós és megszólító) és ezeket mind nőnemben, mind hímnemben, mind egyes és többes számban más-más módon ragoznak a főnevek végződései alapján(12) ... így az alanyeset mellett a tárgyeset meghagyása, a Zamenhof által a legjobban ismert két nyelv főnévragozási esetrendszeréhez képest valóban sokkalta egyszerűbbnek tűnt, még a fenti „szükséges és elégséges elv” megsértése mellett is.
Ez azonban még mindig nem lett volna „problémás eset”, ha Zamenhof nem írja elő a melléknevek egyeztetését is a főnevekhez igazodóan – ezzel Zamenhof ugyancsak megsértette saját elvét, azonban neki mindez természetesnek tűnhetett – itt sem fordult az angol egyszerűsége felé, holott ott ilyen nincs!
GOLDEN urolsó megjegyzése az eszperantó és angol nyelvet beszélők számának összevetése. Ő 8 millió „eszperantóul beszélőt” említ a 400 milliónyi „angol anyanyelvűhöz” képest. Ő még erre is azt mondja, hogy az eszperantisták száma „csupán csepp a tengerben”.
Ez a „cseppszerűség” azonban sokkal hangsúlyozottabb, ha az anyanyelvű eszperantistákat vesszük számba, akik azonban születésüktől fogva sem „tiszta” eszperantisták, mivel legalább az egyik szülő „valódi”, vagyis természetes anyanyelvét is elsajátítja (vagy a szülőhelyén használatban lévő helyi nyelvet) – vagyis született kétnyelvűek. Ezeknek a száma (eszperantista források szerint is!) csupán kb. 1-2 ezerre tehető, vagyis porszemnyi töredéke azoknak, akik természetes anyanyelvi bázison tanulva beszélik, és még inkább elenyészik ez a szám az angolt anyanyelvként elsajátítókéhoz képest.
A számszerűség felemlítése azonban a másik oldalról is sántít – ha azokat tekintjük angol anyanyelvűeknek, akik olyan országokban nőnek fel, nevelkednek, járnak iskolába (vagyis szerzik meg a kultúráltságot), ahol az angol hivatalos nyelv, akkor ma kb. 650 millióra tehető és még 2-3-szor annyira, akik a közoktatásban, a munkájuk során, vagy egyéb módon kommunikációképes nyelvismerettel rendelkeznek, vagyis olyannal, ami a személyes igényeiket kielégíti. A naprakész statisztikák alapján ma kb. 2 millió eszperantóul beszélő, és kb. 1000 anyanyelvi beszélővel számolnak.(13) – Persze ugyanezen weboldal eszperantó nyelvű változatában 2000 anyanyelvi beszélőről, továbbá 100.000 és 2 millió közé tehető számról írnak. Az óvatos becslés teljesen jogos, ami magának az „eszperantista”(14), mint személy fogalmából ered, miszerint „Az eszperantista az a személy, aki beszéli, vagy használja az eszperantót. Etimológiailag az eszperantista olyan személy, aki remél. Bár többféle „eszperantista” meghatározás is létezik, a Boulogne-i Deklaráció(15) szerint (amelyet az első Eszperantó Világkongresszuson fogadtak el), az eszperantista olyan személy, aki az eszperantót beszéli, vagy bármilyen célra felhasználja. Eszperantista továbbá az a személy, aki részt vesz és vállal az eszperantó kulturális életben.” Így érthető, hogy itt kb. csak annyira pontos számról van szó, mint pl. a keresztények számáról, mivel ott is elég széles skálán mozog a minősítés a puszta csecsemőkori megkeresztelés és a keresztény hit és életviteli előírásokat szigorúan betartók között.
Számszerűség tekintetében az eszperantisták igen fonák logikával operálnak – azt mondják, hogy az angol anyanyelvűek kb. 7%-át teszik ki a Föld lakosságának, és így az angol nyelv elterjedése következtében az össznépesség 7%-ának nyelvét „erőltetik rá” a maradék 93%-ra. Furcsa kifogás lenne ez, mivel így megvalósulna az az elképzelés, hogy egy kisebbségi nyelvet tesznek világnyelvvé. Természetesen itt valószínűleg nem úgy értették a kisebbséget, hogy annak a kezében van a világ jelentős gazdasági ereje.
Továbbá az eszperantisták ehhez még azt is hozzáteszik, hogy „mi az, hogy a világ lakosságának csupán 7%-ának nem kell nyelvet tanulnia…???”. Vagyis akkor ezzel egyértelműen az lenne a cél, hogy a jelenlegi nyelvtanulási trendet egyszerűen ütemezzük át az angolról az eszperantóra… természetesen 1. idegen nyelvként – ami által eleve felvértezhetjük a leendő nyelvtanulókat akár olyan nyelvi előítéletekkel is, amikhez hasonlók az eszperantóval kapcsolatos internetes vitákban el is hangoznak néha, mint pl. ahogy az egyik vitapartnerem is fogalmazott: „… És itt lép a képbe a sallangoktól, hülyeségektől mentes, értelmesen megtervezett hídnyelv. … A tervezett hídnyelvnek nem azért kevesebb a szókincse meg a megtanulandó lexikális elemek száma, mert hiányoznak belőle az igényes nyelvhasználathoz szükséges szavak, hanem mert nincsenek benne fölöslegességek, hülyeségek…”, és így tovább.
A számszerűség tekintetében aztán ott van még az az eszperantista körlevél is, amely eszperantista és Amerika-ellenes körökben terjeng, és arra a merő képtelenségre apellál, hogy ha a kínaiak sutba dobnák a bonyolult nyelvüket és megtanulnák az eszperantót, akkor – abban az esetben, ha Kína gazdasági ereje meghaladná Amerikáét – tulajdonképpen egy csapásra az eszperantó lenne a világ vezető nyelve – mivel a „kínai nyelvet” számszerűleg a legtöbben beszélik anyanyelvként… (A körlevél részletes elemzését lásd – (16) )
***
Folyt. köv.
***
Jegyzetek, kiegészítések, források, megjegyzések
(1)
Egyszerű angol nyelv
***
(2)
Tipikus megnyilvánulást eláruló részlet egy internetes vitából, amit az eszperantó elkötelezet híveivel, emellett Eszényi Józseffel, a Magyarországi Eszperantó Szövetség alelnökével folytattam:
"EU-szperantó???" - Soknyelvűek és az eszperantó – 1.
Brain Storming - 2007.04.28 12:04
AKB:
Habsburg Ottó kijelentette keveset tud az eszperantóról, akkor neki sincs joga pálcát törni felette, mégha az utolsó trónörökös is. Hozzá hasonló emberek könnyen tanultak idegen nyelveket, hiszen nyelvtanárok hada vette körül őket. De mi van az egyszerű emberrel, akinek nincs ideje, lehetősége több nyelvet megtanulni. Számukra mégis csak jó lenne egy eszperantó, amit sokkal könnyebben meg lehet tanulni, mint más nemzeti nyelveket. Ez tudományosan be van bizonyítva.
Brain Storming
"Számukra mégis csak jó lenne egy eszperantó, amit sokkal könnyebben meg lehet tanulni, mint más nemzeti nyelveket. Ez tudományosan be van bizonyítva." - Már ne haragudj, de ezeket a vizsgálatokat lelkes eszperantisták vezették, akik EZT akarták eredményül kapni - olyan ez, mintha a keresztényeket kérdeznék arról, h szerintük melyik a legjobb vallás a világon.
Eszényi József:
Igen, lehet, hogy ezeket a vizsgálatokat lelkes eszperantisták vezették. De mondd meg nekem, kik lennének azok, akik teljesen pártatlanul vezetnék. Ha angol vagy egyéb más nyelvhez kötődő szakemberek végeznék a vizsgálatokat, egyértelműen az jönne ki, hogy nem lehet könnyebben megtanulni, mint más nyelveket. Pedig igaz. Igaz, hogy ugyanúgy van nyelvtana, mint más nyelveknek, de: fonetikus (a kiejtést 5 perc alatt meg lehet tanulni), nincsenek benne kivételek, rendhagyó esetek, a nyelvtana logikus és egymásra épül, a szókincs nemzetközi (de leginkább latin eredetű). Igenis, könnyebben és hamarabb meg lehet tanulni, mint más nyelveket. És végül, ne felejtsük el, hogy azért is lett ez a nyelv megalkotva, mert egyik népnek sem a saját nyelve, ezt mindenkinek tanulni kell(ene), így megvalósulna a nyelvi egyenlőség. Az angol tanulásával alávetjük magunkat az angol nyelvű országok (USA, Anglia stb.) akaratának. Hiába tanul meg valaki jól, esetleg nagyon jól angolul, soha nem fog olyan szinten beszélni, mint az angolt anyanyelvként beszélők. Amíg mi görcsölünk éveken át az angol nyelv tanulásával, addig az angol pl. golfozik. Az anyagi vonzatáról ne is beszéljünk. Javaslom, ismerkedj meg a nyelvvel, és a mozgalom (mert igenis létezik) célkitűzéseivel. Az eszperantisták véleménye a következő: Első és legfontosabb az ANYANYELV, második nyelvként pedig egy semleges nemzetközi nyelv tanulása. Aki "nyelvzseni", az tanuljon még annyi nyelvet, amennyit akar és tud.
Most hirtelen ennyi.
Tisztelettel:
Eszényi József
a Magyarországi Eszperantó Szövetség alelnöke
***
(3)
Ido nyelv
Ido a nemzetközi nyelv - általános leírás
***
(4)
A konzervatív eszperantisták elvetették az IDO-t(3), feltehetőleg azért, mert „már megszokták” az eszperantó formáját, úgy, ahogy akkor éppen volt. Ezen az alapon helyeselnünk kellene a latin közvetítőnyelvvé tételét(5), esetleg egy egyszerűsített formájában(6), mivel az Európai Unió nyelveinek „nyelvanyja”. Ezen a ponton már egyfajta nyelvvédő hajlamot látunk – az Eszperantó Mozgalom jellege itt is kapcsolódik a nyelvvédő beállítottsághoz.(7) Abból a szempontból különösen, hogy a mozgalom élesen kritizál minden újabb nyelvtervezetet – ilyenkor néha az eszperantisták nagy számára és múltjára hivatkoznak… ezzel az erővel azonban az angolok is hivatkozhatnak a történelmi gyökereikre és a beszélőik nagy számára.
***
(5)
Latin nyelv
benne:
A latin mint nemzetközi közvetítő nyelv
Továbbá:
AIL Latin
***
(6)
AIL Latino sine Flexione
***
(7)
Részlet egy eszperantóról szóló internetes vitából:
„… Azért tartanak engem "eretneknek" az eszperantisták egy része, mert én "tervezett hídnyelvben" gondolkodom, és nem "egy bizonyos" hídnyelvben….”
***
(8)
„Dobbantó a nyelvekhez”
***
(9)
EU-szperantó??? – Latin vs. Eszperantó, avagy: mi fán terem a propedeutika? (bev.)
Brain Storming - 2007.05.13 00:21
A latin és az eszperantó kapcsolata a propedeutikai érték hangsúlyozásában. A latinnal kapcsolatban már megcáfolták (Thorndike & Woodworth, 1901), az eszperantónál most kezdik bizonygatni(E. Symoens)
Nyelvi biciklizés 3, 2, és 1 keréken! – Az eszperantó propedeutikáról: 6 évesek szintjén.
Brain Storming - 2007.05.16 22:52
Avagy - Egy gyenge lábakon álló kritikai analógia, egy hasonlóan gyenge lábakon álló elképzeléshez!
***
(10)
Edward Symoens: Az új nemzetközi nyelvpolitika: az eszperantó oktatástámogató értéke
Az új nemzetközi nyelvpolitikához: Az eszperantó szerepe
***
(11)
Orosz nyelv
***
(12)
Lengyel nyelvtani táblázatok
***
(13)
***
(14)
Esperantist
An Esperantist is a person who speaks or uses Esperanto. Etymologically, an Esperantist is someone who hopes. Although definitions of "Esperantist" vary, according to the Declaration of Boulogne, a document agreed at the first World Congress of Esperanto, an Esperantist is someone who speaks Esperanto and uses it for any purpose. An Esperantist is also a person who participates in Esperanto culture.
***
(15)
Declaration of Boulogne
***
(16)
„Eszperantó vagy kínai”,… vagy inkább a józan ész?
2007.05.23.
„… így vezet a nyelvi köntösbe bújtatott frusztráció nemzetközi konfliktusokban REMÉNYKEDŐ érzelmekhez!” Reagálás az „Eszperantó vagy kínai” c cikkre.
